Varga Katalin - Veres Miklós (szerk.): „… nem látunk semmit…”. Biró Lajos levelei és haditudósításai az első világháború éveiből (Budapest, 2017)
Bíró Lajos haditudósításai - Ttito Livio Foppa". Kérdések és válaszok az első világháborús haditudósítókról. Bevezető (veres Miklós)
180 I VERES MIKLÓS Induljunk ki egy másik problémakörből, amely segít megtalálni a választ. Milyenek Biró Lajos és a korszak hadtudósításai? Ha röviden jellemezhetném őket, akkor feltűnően kötöttek. Bátran elővehetjük a kortárs haditudósítók szövegeit, ezek nem különböznek jelentősen egymástól. Jellemző rájuk az érdektelen témák felvetése, az önismétlés, a terjengős- ség és a rendkívül lassú tempó. Kötöttségük visszavezethető arra, hogy a haditudósítóknak ugyanazon feltételrendszernek kellett megfelelniük, ugyanazoktól a körülményektől szenvedtek. Ez nem jelenti azt, hogy a haditudósítók szövegei minőségileg megegyeznének. A riportok kidolgozottságában - irodalmi értéküket mérlegre téve - óriási különbségek vannak az egyes szerzők között. Vészi Margit, Molnár Ferenc vagy esetünkben Biró Lajos irodalmi tehetségükkel magasan felette álltak az átlagos újságíróknak. Itt azonban egy újabb tünetre, mi több, ellentmondásra kell felhívnom a figyelmet. A bevezetőben szépirodalmi tematikaként jellemeztem az első világháborús haditudósításokat, ami feltételezi, hogy alapvetően fikciós műfajról van szó. A Magyar Értelmező Kéziszótár - „haditudósító: a hadszíntérről tudósításokat küldő tudósító" - definíciója kiválóan lefedi, mit gondol ma a közvélemény a haditudósítók feladatairól. A meghatározás feltételez ugyanis egy primér harctéri élményt, bizonyos friss, mások által nem birtokolt információt, tudást, amelyet aztán az olvasók elé tár a riporter. Ezek az első kézből szerzett élmények teszik hitelessé a szövegeket. Az első világháborús haditudósításokból azonban pontosan az elsődleges élmények megélése hiányzik, helyüket pedig átveszi a fikció és az írói fantázia. Az okok megértéséhez tisztában kell lennünk azokkal a szervezeti keretekkel, amelyek között a haditudósítók dolgoztak. Ezek a keretek formálták ugyanis direkt és indirekt módon a haditudósítói szövegeket. Az Osztrák-Magyar Monarchia haditudósítói karát a sajtóhadiszállás felügyelte. Az 1914. július 25-én megalakult szervezet feladata elsősorban a háborús propaganda irányítása volt. Ennek érdekében felügyelte a festészet, a fotózás, később a film, a zene és az újságírók tevékenységét, és természetesen alkalmazta a cenzúrát. A sajtóhadiszállás története Walter Reichel kutatásai alapján négy szakaszra bontható: az első fázis 1914- ben a megalakulásé, amikor még nem voltak meg a pontos szervezeti keretek; 1915-től 1917-ig egy folyamatos passzivitással járó átszervezés zajlott; 1917 és 1918 között fellendült a működése, míg 1918 végén a szervezet megszűnt.1 Biró Lajos haditudósítói ténykedése 1914 és 1917 közé esett, ezért érdemes megvizsgálni egy kicsit, hogy ebben az időszakban milyen szerepet töltöttek be a tudósítók. A sajtóhadiszállás vezetésével 1 Reichel, Walter Médiumok igazgatása 1914-1918. A császári és királyi Sajtóhadiszállás. in: Filológiai közlöny, LXI. évf. (2015) 3. sz. 325-327.
