Varga Katalin - Veres Miklós (szerk.): „… nem látunk semmit…”. Biró Lajos levelei és haditudósításai az első világháború éveiből (Budapest, 2017)
Bíró Lajos Levelei - 1918
1918 I 173 és akkor ez a tengeri kígyó is kimúlt. Az az érzésem van, hogy most már a háború is véget fog érni. Ha én őfelsége hadseregének hadnagya leszek (nem szeretném elkiabálni, de azt hiszem, leszek), akkor, ugye, semmi értelme többé az egész háborúnak. Az csak világos, hogy ez a két dolog szorosan összefügg egymással? Egyébként hogy mi újság? Semmi. A telefonunk ma már állítólag jó lesz. Lenke azt telefonozta Irmának, hogy talán ma este átjönnek engem meglátogatni. Én úgy tervezem, hogy húszadika körül (legkésőbb) felmegyek hozzátok. Addig szeretnék itt szorgalmasan dolgozni. írd meg, kedves, hogy a te (legprivátabb) ügyeid hogyan alakulnak, és hogy ezt a dátumot he- lyesled-e. - Varsányra most már aligha megyek ki. Igaz: Patakéknak elküldted-e a pénzt, vagy küldjem én? Továbbá: írd meg nekem pár nap múlva, mennyi pénzed van; szeretném tudni, menynyit vigyek még én fel? Itt ma borús nap van. Tartok tőle, hogy fent még borúsabb. De azért - ismételt könyörgés - érezzétek jól magatokat. Nem írtad, kedves, milyen a szobátok. Jó-e? És mikorra kapunk még egy szobát? Egyelőre ne sürgesd nagyon; csak majd tizenötödike körül. És tudd, hogy én titeket mindennél jobban szeretlek, és úgy érzem, mintha a testemnek része lennétek, de olyan része, amelyet a testemnél jobban szeretek. Ölel és csókol te kedvesség, melegség és jóság. Lajos [Pb. Bp., 1918. aug. 6.] csütörtök V. 5394/121. Kedves szívem, ma reggel megkaptam az első (elsején kelt és hetedikén újra elküldött) levelét. Ha az augusztus zajos is, azért, remélem, jobb a szobájuk, mint a boldog emlékezetű Tivoliban volt. A megbízásait, drágám, majd elvégzem. Nálam semmi újság. Délután eljöttem ide a Szabadság kávéházba; innen felmentem Singer és Wolfnerhez, hogy megsürgessem egy-két könyvem új kiadását; oda felcsábítottam Andort, és vele együtt - hová mentem? - visszajöttem ide. Innen majd hazamegyek. így élek mostan Odesszában.459 Húszadika körül felmegyek magukhoz. De feleljen, kedves, erre vonatkozó kérdésemre. És írja meg azt is, hogy van-e odafent fehérneműm. Remélem, van, mert itt nagyon kevés van. Azt is írja meg, szívem, menynyi a pénze. Szeretettel Lajos 459 „így éltein akkor Odesszában." Puskin Anyegin aztán Tauriszba megy - Bérczy Károly fordításában - utolsó mondatával a céltalan, fölösleges életre tesz utalást.
