Varga Katalin - Veres Miklós (szerk.): „… nem látunk semmit…”. Biró Lajos levelei és haditudósításai az első világháború éveiből (Budapest, 2017)
Bíró Lajos Levelei - 1915
110 I BÍRÓ LAJOS LEVELEI Kedves papa, ma délben indulunk vissza Innsbruckba. Hogy ott mi történik, azt nem tudom. Előreláthatólag várunk egy-két napig, talán tovább is, azután újra kimegyünk valahová a front közelébe. Ez nagyon szép, de nekem az az érzésem van, hogy meg kell kérdeznem, érdemes-e itt maradnom még néhány hétig. Amit lehetett, azt megírtam és megtelegrafáltam. De az aratás egyrészt nagyon sovány, azután pedig Reden is itt van. Még abban az esetben is, ha az olaszok Tirolban támadnának, amit én nem tartok valószínűnek, akkor is itt volna ő. Maradjak én is itt? Ha azt parancsolod, hogy maradjak, akkor az ügy el van intézve, és nincs semmi tennivaló. Ha azt óhajtanád, hogy máshová menjek - Galíciába talán, vagy Szerbiába, ha igaz, hogy ott nemsokára jön egy offenzí- va - akkor nagyon kérlek, kegyeskedjél a kommandóhoz fordulni. Nyilván nem volna akadálya a dolognak, ha te óhajtod. Én egyébként itt kitűnően vagyok. Tirol gyönyörű, és háború nélkül egészen szép volna az élet. Megjegyzem még, hogy távirati értesítést én is a tescheni parancsnokságon át kaphatok, ha szükség volna rá. A táviratot Teschenből tovább táviratozzák oda, ahol vagyunk. Szeretettel csókolja Lajos [Pb. 1915. jún. 23.] Június 23. OSZK Fond 477/9/5. Drága szívem, ma, Innsbruckban, megkaptam végre két levelét, amely a mi rendes tábori postánk útján jött ide. Örültem nekik. Én egyelőre megint itt vagyok, jól vagyok, de semmi értelmét nem találom az ittlétemnek. Papának ezt már megírtam. Megkértem azonkívül van Royen urat,266 a volt budapesti holland főkonzult, aki haditudósító, nagyon kedves úr és innen Budapestre megy, beszéljen ez ügyben szintén papával. A külföldiek mind elmennek innen, mert semmi érdekes dolog nem ígérkezik. Én egyelőre nem mehetek. Egyénileg jól érzem magam, de dühbe hoz és elcsüggeszt a dolog meddősége. Most még Teschenben is jobb lenne lenni. Ott legalább most egyedül volnék, és ha igaz, hogy Szerbia ellen offenzíva jön, lemehetnék Szerbiába. De hát que faire? Utálom az egészet. De jó volna Varsányon lenni. Sietek befejezni ezt a levelet, hogy még ma elmenjen a cikkemmel egyidejűleg. Szeretettel Laji Veronka, mondd anyának, hogy ha a gyerek rossz, verje zöldre. Ölel, csókol apa [Pb. 1915. jún. 25.] június 23. V. 5459/3/29. 266 Henry van Royen, az Allgemeene Handelsblad és a Nieuwe Rotterdamsche Courant lapok budapesti levelezője, a háború kezdetétől jelen volt a főhadiszálláson.
