Déry Tibor: Barátságos pesszimizmussal. „A jövőben nem bízom, menetirányunk rossz”. Cikkek, művek, beszédek, interjúk, 1965-1977 - Déry Archívum 17. (Budapest, 2003)
1971 - Hiányzik a háború?
1971 Hiányzik a háború? Először: Nők Lapja 1971. febr.6. 6.sz. 2. — Rövidítve: Bevezető. In Szótlan barátaink. Bp., 1971. Natura. 5-6. — A Bevezető 2 f. terjedelmű gépiratmásolata a PIM Déry-hagyatékának 63., Beszédek, cikkek, műfordítások kézirattári egységében: Cikkek 3 pallium. Tárgyi és életrajzi vonatkozások: feltételezésünk szerint előbb a Magyar Állatvédők Országos Szövetsége által támogatott antológia bevezetője készült el. (Bozóky Éva szerkesztette). Az ízléses gyűjteményben az élő írók közül Aprily Lajos, Boldizsár Iván, Devecseri Gábor, Fekete István, Illyés Gyula, Kodolányi János, Szabó Magda, Szeberényi Lehel, Vas István és Weöres Sándor szólalt meg. A bevezetőn kívül Déry az 1926-ban írt A fecskék (/. Knockout úr útijegyzetei. 65-68.) című elbeszélését is a szerkesztő rendelkezésére bocsátotta. A Nők Lapja közlését befejező két mérges (és kötetünkben melléhúzott) mondat utólag keletkezhetett - egy felzaklató hír vagy a terjedő emberi agresszivitás nem várt megnyilvánulása nyomán. Az MTA Könyvtára, Kézirattárának Aczél-hagyatékában megtalálható a cikk befejezésének két további mondattal bővített gépiratmásolata is (Ms 6058/103/3), amelyből kiderül, hogy „előzetesét” Déry eredetileg a Népszabadságnak szánta. így feltehetően csak a visszautasítás után adta át a Nők Lapjának. (A párt e tartózkodásában egyébként ismételten érzékelhető az állatvédelem iránti gyanakvás vagy legalábbis idegenkedés, amellyel már 1968-ban szembesülhettünk Az állatok segítséget kérnek című cikk körüli huzavonában.) Elnézem a kutyámat: csöndesen fekszik vackán, a szoba sarkában, a könyvszekrény s az ágyneműs láda között, s ragyogó szemével s ugyancsak ragyogó fekete orrával visszanéz. Miért szeretem tulajdonképpen, kérdem magamban tűnődve, szinte ellenségesen. Több a gondom vele, mint az örömöm. Az éjjel is felébresztett mocorgásá- val, már hajnalodott, nehezen aludtam el. Soroljam fel, hogy majd másfél évtizedes élete során betegségeivel és szükségleteivel hányszor sértett meg nyugalmamban, szokásaimt felkavarva, munkámat zavarva? Két éjszakai szülésénél segédkeztem, botcsinálta bábaként, de két súlyos műtétjét s hetekig tartó utókövetkezményeit is, feleségemmel együtt, mellette nyögtem át, kedélyem és idegzetem nem nagy épülésére. S vajon mindezt csak azért, mert esztétikai örömöm telt arányos, szép testében, mozgásában, játékaiban, más gyakorlati hasznot nem húzván belőle? Vagy azért szeretem, mert viszontszeret? Hát a kertünkben röpködő cinkéket miért? Holott semmi hajlandóságot nem mu185
