Déry Tibor: Barátságos pesszimizmussal. „A jövőben nem bízom, menetirányunk rossz”. Cikkek, művek, beszédek, interjúk, 1965-1977 - Déry Archívum 17. (Budapest, 2003)
1971 - Filmek, színdarabok
1971 tatnak irányomban, hiába hizlalom őket, nagy darab faggyúkat aggatva csőrük alá a diófák ágaira? Ha megpillantok egy úttesten átszaladó macskát, megállók s figyelek, szerencsésen átjut-e a túloldalra, nem gázolja-e el a mind veszettebbé váló forgalom. Tavaly még mókusok is játak kertünkben, egy-egy mondatom vagy gondolatom gyakran fennakadt kunkorodó farkuk kérdőjelén. Kisasszonynapján, amikor elköltöztek a fecskék, majd megsiketültem hátrahagyott csöndjüktől. Ha Pest utcáin nagyritkán kocsi elé fogott lovat látok, átkokat szórok ártatlan kocsisa fejére. Azt hiszem, nem azért szeretjük az állatot, mert nagyobb szeretetet kapunk válaszul; ez legföljebb csak továbbtáplálja érzelmeinket. Nem is csak a gyöngébb iránti szánalomból; egyébként is az ember hogy merhetne szánalomról beszélni, ha széttekint a világ vérző térképén? Háláról még kevésbé, noha az állatok felbecsülhetetlen szolgálatokat tettek az embernek történelme során. Gondolom, ne is keresgéljünk tovább a sok számba vehető racionális ok között, mert ezek alatt nagyobb mélységben működik az általános válasz: az állat - s a növény - az utolsó kapocs, mely az embert a természethez fűzi. Az eleven világhoz, melybe kérve-kéretlenül beleszületett, s amely a keze nyomán már-már felismerhetetlenné torzul. Az állat szeretete: jelképes tiszteletünk az élet iránt. Az emberről magáról, a módszerekről, ahogy földükön berendezkedett, a perről, melyet embertársai s végül önmaga ellen folytat, lehet akármilyen rossz véleményünk, de szervezetünk, még a legelvetemültebb szívű sem feledkezhetik meg arról, hogy valamennyien a föld porából lettünk s hosszabb-rövidebb idő múltával oda térünk vissza. Oda, ahonnét velünk együtt az állatok is kiemelkednek és visszahullanak. Sorsunk boldogabb vagy boldogtalanabb, de közös. Értelmünk se feledkezzék meg arról, hogy amikor a föld teremtményeit segélyezzük - ahol lehet -, magunkat is megtámogatjuk. Sajnos, ma is még lépten-nyomon találkozhatunk környzetünkben emberekkel, akik magukról elfeledkezve - szó szerint értem - kegyetlenkednek a természettel. Talán a háború hiányzik nekik, s ezért háborúskodnak az állatok ellen? Filmek, színdarabok Először: Film, Színház, Muzsika 1971. febr.6. 6.sz. 8-9. Tárgyi és életrajzi vonatkozások: a megjelenés időpontjára tekintve nem lehet kétségünk, hogy az közvetlen összefüggésbe hozható a Szerelem megfilmesítésének bemutatójával (1971. január 21.) és sikerével. - A Déry színházi életrajzaként is felfogható összefoglalóhoz az alábbi kiegészítések kívánkoznak. A „rövidnadrágos" ifjú valóban színházszerető családban nőtt fel. A „Liebe Mamuskám!” leveleinek 186
