Déry Tibor: Barátságos pesszimizmussal. „A jövőben nem bízom, menetirányunk rossz”. Cikkek, művek, beszédek, interjúk, 1965-1977 - Déry Archívum 17. (Budapest, 2003)
1965-1977 állatvilág felé: kertjének fái és színes virágai, a krókusz, a hibiszkusz, az Írisz, az ibolya, de még a haszontalannak tartott gaz, a perje, a tarack, a tyúkhúr, a farkasalma felé. Feltámadnak állatvédő hajlamai; egyik kezdeményezője lesz a Magyar Országos Állatvédő Egyesület megalakításának, de elméletileg is elmélyül az állatok viselkedésével foglalkozó tudományban, az etológiában: Claude Lévi-Strauss, Konrad Lorenz munkáit olvassa, s keresi azok tanulságait az ideális emberi együttélés kialakítása reményében (s ebben a kérdésben Erich Fromm könyvei is kezeügyében voltak.) ' Ugyanakkor kénytelen szembesülni a fogyasztói társadalom új és új ellentmondásával: a „felpörgetett” életmód idegpusztításával, az elmagányosodó tömeg pótcselekvéseivel, a kábítószerekben és szexuális forradalomban lázadást és kiutat keresők mozgalmaival, a növekvő erőszak, a terrorizmus megjelenésével, a föld túlnépesedésének és az ezzel összefüggő éhínségnek a fenyegetésével. Nem csoda, ha e sanyarú jelenségek láttán és a tudományos feltárásukat adó elemzéseket: a mindezt előre megjósló Keynes és Bertrand Russell, illetve a kortárs Gábor Dénes, Vance Packard vagy a filozófus Arnold Gehlen és Adorno különböző megközelítésű, de ugyanúgy a krízisről szóló megnyilatkozásait olvasva ő maga is egyre pesszimistábbá válik. „A jövőben nem bízom, menetirányunk rossz” - jelenti ki egyre gyakrabban, bár világosan tudatában van annak, hogy a fejlődésnek ezen az irányán nem lehet változtatni. Mentségnek marad a kétség: hátha mégis téved a végkövetkeztetés. (E világszemléletbeli változásokat mi fordulatként jellemeztük, maga Déry azonban nem tekintette annak: „Végigtekintve egész írói pályámon: én nem változtam, csak az idő változott meg körülöttem - mondta 1974-ben a Réz Pálnak adott TV-interjújában: Déry Tibor nyolcvanadik születésnapjára, 1. kötetünkben: 253. - És az idő más kérdéseket tett fel nekem az egyik korszakban, mint ahogy a második korszakban és esetleg a harmadik korszakban ... Levedlettem a bőrömet, mint a kígyó, de ez természetes folyamat volt.”) Az erre a megváltozott világképre épülő irodalmi alkotások természetesen maguk is sok tekintetben különböznek a korábbiaktól. Ez mindenekelőtt műfajilag hozott számos változást. Felerősödött és rendszeressé vált a publicisztika, annak is egy sajátos, egyéni változata, amelyet Déry „napok hordalékának” nevezett; jelezve ezeknek az írásoknak a pillanatnyiságát és tartalmuk változó jellegét. - Összességük akár naplónak is felfogható, amely beszámol hétköznapjairól és a világban való tájékozódásáról; látszólag kötetlenül és rendszertelenül, ám mégis pontosan tájékoztatva a szellemi életnek arról a szeletéről, amelyre a kor átlagemberének nem volt rálátása. Felhívta a figyelmet a világgazdaság ellentmondásaira és azokra a kétségekre, amelyekről a korábbiakban már szóltunk. Felvetve a technokratikussá váló korszak művészetének, az írás miértjének új kérdéseit, irányzatait, mint például a Kinetizmus (1. A napok hordaléka. 76-86.), megismertetve a világirodalom új nagyjait, Mario Vargas Llosát, René García Marquést vagy a beat-nemzedék alapművét, Jack Kerouac Országútonját (uo. 415, 416, 424.), s megkísérelve az el nem ismert vagy korábban vitatott, sőt elvetett életművek -mint például Karl Kraus, illetve Knut 8
