Déry Tibor: Barátságos pesszimizmussal. „A jövőben nem bízom, menetirányunk rossz”. Cikkek, művek, beszédek, interjúk, 1965-1977 - Déry Archívum 17. (Budapest, 2003)
1965-1977 Hamsun és Ezra Pound- megközelítését és megértését (uo. 435., 245., illetve kötetünkben). Ezúttal is szeretnénk aláhúzni, hogy e felsorolt példák nem tudatosan átgondolt, önálló kezdeményezés eredményei, hanem szinte kivétel nélkül mások tanulmányainak, köteteinek alkalmi ismertetései, de megjelenésük pillanatában a szabad tájékozódástól elzárt olvasó figyelmét az elsők között irányították a nagyvilág új jelenségei felé. S összességükben (az Élet és Irodalomban és a Népszabadságban való megjelenésüket követően kötetekben is összegyűjtötték őket) megbízható iránytűt jelenthettek a világértelmezés új területein való tájékozódáshoz. A tárgyszerűségnek ez az előretörése bizonyos mértékig érezhető volt Dérynék a szépirodalmi műfajú írásaiban is. Novelláiban egyre kevesebb szerepet kapott a fikció. Egyrészt mind határozottabban hatotta át cselekményüket az irónia, a két- vagy többértelműség, mint például az elbeszélések ún. Capricciók-ciklusát (l. A lisztkukac, 2. A határozott oroszlán, 3. Mr. Joe Smith menekül - in Theokritosz Újpesten. 2.köt. 380-428.); úgyhogy végezetül ezek az írások a valós élet történéseivel csak közvetetten és áttételesen tartották a kapcsolatot (l. még A szarvas ajándéka, Az emlékezet játékai, Két absztrakció találkozik, uo. 429^-46.) A világ értelmezhetőségét és ábrázolását illető szkepszis végül oly mértékben fokozódott Déryben, hogy szétmarta az elbeszélés hagyományos kereteit, s a posztmodern próza illékony világába torkollott (l. Füredi délelőtt. Tűnődés novella helyett, uo. 447-465.) Igaz, a világlátás - iróniával átszőtt - viszonylagossága és a képzelt, a teremtett „valóság” - az életmű egészét tekintve - nem ezekben a novellákban jelent meg először; már találkozhattunk vele A kiközösítő, sőt a G.A. úr X.-ben szövegeiben is, s ez ismételten arra figyelmeztet, hogy a kötetbeosztásunkban alkalmazott 1965-ös határkő erősen viszonylagos, bár kétségtelenül újat hoz az utolsó tíz év regényeiben, mindenekelőtt az ítélet nmeiben. - Nem e bevezető feladata, hogy részletesen elemezze e kulcsművet, amelyben a címével ellentétben meghatározó szerepet kaptak az író erkölcsi ítéletei, s az sem lehet célunk, hogy hosszabban időzzünk a látszólag szaggatott és rendszertelen regényszerkezet bemutatásával, netán magyarázatával. Ehelyütt csupán arra vállalkozunk, hogy elhelyezzük az öregkor e nagy önvizsgálatát abban a világképben, amelyről a korábbiakban már szóltunk. Annak térbeli koordinátái - valóságosan és jelképesen is - a füredi kert rózsaszín malomkőasztalán metszik egymást, az időbeliek pedig a technikai civilizáció komor jövője felé tartanak, s a jelenen és a múlton áthaladva mindent bizonytalanná és határozatlanná alakítanak. A malomkőasztal, amelyen a regény született, önmagán túlmutatva azt az anyagi s az ezzel összefüggő szellemi függetlenséget jeleníti meg, amelyben Déry a már halott kortársairól azt írta meg, amit helyesnek és igaznak talált. S e szuverén ítélethozatalt segítette elő a mű bizonytalanná vált jelen- és jövőképe is, amely értelmetlenné tett minden hagyományos „tapintatot” és kötöttséget. Szabad utat adva így az őszinteségnek s az emlékező szelídségének, emberségének. A mindennek az ellentétét jelentő egyéni és tömeges erőszak bármilyen megnyilvánulása viszont egyre nyomasztóbban telepedett rá Déry késői írásaira, gyakran meghatározó motívummá válva. Jelenlétük kimutatható szinte minden „hordalék9
