Déry Tibor: Barátságos pesszimizmussal. „A jövőben nem bízom, menetirányunk rossz”. Cikkek, művek, beszédek, interjúk, 1965-1977 - Déry Archívum 17. (Budapest, 2003)
1965-1977 hogy a hazai belpolitika egy napon sem említhető Rákosi diktatúrájával, s a szomszéd államokkal összehasonlítva nagyon szerény, de nem elhanyagolható szabad mozgástérrel rendelkezik; szavakban ugyan ki nem mondottan, de sok részletkérdésben függetleníteni tudta magát a szocializmus keleti gyakorlatától, annak diktatórikus módszereitől és vulgáris propagandájától. (Egy alkalommal feledkezik meg hallgatási fogadalmáról - 1965-ben, a weimari nemzetközi írótalálkozón, amikor a Német Demokratikus Köztársaság feszült légkörében tüntetőleg kijelenti, hogy csak azzal a szocializmussal tud egyetérteni, amely maradéktalanul az igazság alapján áll. A nyilatkozat szövegét 1. kötetünkben: 25-29.) Ha más nem, ez az apróság is érzékelteti, hogy Déry anyagi függetlensége és nemzetközi híre viszonylagos védettséget jelentett; s tegyük hozzá, bizonyos kivételezett- séget is abban, hogy nyelvtudása révén megismerhette a nyugati sajtó átfogóbb, a politikán túlmutató közleményeit, azok gazdag tudományos -szociológiai és filozófiai -hátterével. (Mint látni fogjuk: nyugati látogatásait követően létrejöttek ennek gyakorlati lehetőségei is; miután több szerkesztőség közvetlenül is megküldte kiadványait budapesti lakására.) A hazai hírközlésnél tágabb látókör birtokában tájékozódni tudott a világpolitikában, nemkülönben a felgyorsult társadalmi és technikai fejlődés felvetette kérdésekben, amelyek meghaladták a kapitalizmus-szocializmus merev, hagyományos szembeállítását. S amelyek világossá tették előtte mindkét rendszer gondjait („szocializmus? kapitalizmus?” - olvasható Aczél György Egy elmaradt vita helyett című interjúkötetének egyik lapszélre írt megjegyzésében - „mindkettő csak a reményből él” - 1. kötetünkben: 223.), s azokon túlmenően a technikai civilizáció súlyos ellentmondásait és fenyegetéseit. 1965-tel kezdődően - korát megelőzve - ezeknek az összefüggéseknek írásban is egyre gyakrabban hangot adott. A nagyüzemi hústermelés embertelenségét kifogásoló Állat gépek cikkével kezdődően Déry döbbenten szembesül a tudományos-technikai forradalommal, azzal, hogy „az emberi találmányoknak több, mint a fele az elmúlt harminc esztendőben, 1935 és 1965 között született.” (L. Állatgépek, majd ezt követően A bőszemű tudomány, illetve Meslohes és Még egyszer „Meslohes” megkésve cikkeket in A napok hordaléka. 10-46.) Legfőképpen azonban azzal a következménnyel, hogy a gépek kezdetben oly kívánatos segítsége idővel számos emberi tevékenység elsorvadását és torzulását vonja maga után, hogy egy olyan civilizációt, fogyasztói társadalmat alakít ki, amely erőszakot tesz a természeten, s álszükségleteket teremtve tönkreteszi az emberi létezés anyagi feltételeit, nem szólva a kultúra évezredes hagyományairól. (Kritikus nézeteiért meg is kapta a magáét: egyesek az erkölcs nevében ítélik el, mások viszont egyenesen a nagyüzemi termelés, közvetve pedig a technikai haladás és a társadalmi jólét ellenzőjének kiáltják ki. L. Tornai József: Erkölcs vagy technika? = Élet és Irodalom 1965. szept.18., Név nélkül: Értsünk szót. = Fejérmegyei Hírlap 1965. szept.19., Kátay Antal: Egy „másik" cikk nyomán. = Uo. 1965. okt.10. - Nem szólva Maród Lajos tanulmányáról, amelyet - korrekt vitapartnerként - Déry a „hordalékok” függelékében is újraközölt: A napok hordaléka. 641-648.) Ezekben az években fordul Déry fokozódó érdeklődéssel a természet, a növény- és 7
