Déry Tibor: Barátságos pesszimizmussal. „A jövőben nem bízom, menetirányunk rossz”. Cikkek, művek, beszédek, interjúk, 1965-1977 - Déry Archívum 17. (Budapest, 2003)
1965-1977 ban, az Új írásban és az ország egyetlen kulturális hetilapjában, az Élet és Irodalomban. Ugyanez vonatkozik könyveire és azok visszhangjára is. A hatvanas évek közepén tucatjával jelentek meg Déry kötetei külföldön, s a róluk szóló irodalom is jelentősen terjedelmesebb volt az itthoninál. Ezt a furcsa kettősséget tette szóvá azon ironikus írása, amelyben a hazai (s némileg sértődött) Déry Tibor készített interjút a külhonban ismert és megbecsült Tibor Déry vei. (L. D. T. látogatása T. D.-nél. In Botladozás. l.köt. 147-155.) - Megítélésének alakulását beszédesen jelzik születésnapjainak visszhangjai. 1964-ben a hetvenéveset itthon még egyetlen - aláírás nélküli - megemlékezés köszönti. Öt évvel később támogatója, majd barátja Aczél György eléri, hogy az ország első embere, Kádár János fogadja. Ám állami kitüntetést és elismerést csak nyolcvanévesen kap, 1974-ben, három évvel halála előtt. Ezeknek az éveknek a története elválaszthatatlan az író életkörülményeinek a megváltoztatásától. A külföldről származó jövedelmek lehetővé tették, hogy 1965-ben Déry kisebb nyaralót vásároljon Balatonfüreden, miután már megvett egy magányos villát is a pasaréti Lotz Károly utcában. - Az otthonteremtés és a szaporodó évek „otthonülővé” teszik a korábbi nagy utazót. Aki például 1965 januárjában-februárjá- ban még Dubrovnikban telelt, májusban a berlini és weimari írótalálkozón, októberben Bécsben egy szűkebb körű nemzetközi tanácskozáson vett részt, novemberben pedig az NSZK Művészeti Akadémiájának a vendége volt. 1966 úticéljait - Róma, Moszkva, Tbiliszi, Frankfurt am Main - csak jelezzük; azzal, hogy 1967-ben a Fischer Kiadó ösztönzésére tett közel másfél hónapos felolvasókörút az NSZK hét nagyvárosában már az utolsó ilyen vállalkozás: a füredi kert nyugalma és az írói alkotómunka új szakaszát nyitó harmónia - topográfiailag is véglegesen „hazaivá” alakítják Déry életmódját, életvitelét. Az utolsó tizenhárom év magatartásához visszatérve fontosnak tartjuk részletesen is megvilágítani annak tartalmát és mibenlétét. A hiánnyal kezdve: szabadulását követően Déry írásaiban és megnyilatkozásaiban - egy kivételtől eltekintve, amikor 1963 áprilisában üdvözölte az általános politikai amnesztiát - következetesen tartózkodott a napi politikai állásfoglalásoktól. Nem volt érdemben szava az országvezetés társadalmi megbékélésre, konszolidációra való törekvéséről, Kádár János elhíresült mondásáról: „Aki nincs ellenünk, az velünk van”, nemkülönben a vallásgyakorlás viszonylag liberális megítéléséről, az állampolgárok külföldi utazásainak megkönnyítéséről. Egyetlen sorban sem érintette az ország anyagi gyarapodását, a népi demokratikus országokban egyedülálló gazdasági reform sikereit, a nemzeti jövedelem évenként 5% fölötti növekedését, amely a hétköznapokat és az életmódot is megváltoztatta: lakótelepek épültek, elterjedtek a háztartási gépek, egyre többen jutottak autóhoz, szépült a főváros, folytatódott a metró építése; s arra sem figyelt fel, hogy az 1975-ös Helsinki Egyezmény nyomán elviselhetőbbé vált a közéleti légkör, s megindult az eszmék szabadabb áramlása is. Megérte ugyan a demokratikus ellenzék fellépését, de a hetvenes évek végével meginduló cserearányromlásnak, a gazdasági növekedés lelassulásának és az ország eladósodásának már nem lehetett tanúja. Nem írt ugyan a felfelé ívelő szakasz változásairól, de nyilvánvaló volt számára 6
