Déry Tibor: Barátságos pesszimizmussal. „A jövőben nem bízom, menetirányunk rossz”. Cikkek, művek, beszédek, interjúk, 1965-1977 - Déry Archívum 17. (Budapest, 2003)
Függelék - Felelet. Filmforgatókönyv (1972)
(jpele/et 25. kép. Autószerelő udvara. Bálint arcán két nagy ragtapasszal belép az udvarra, lassan átmegy rajta, nézegeti régi munkahelye szívéhez nőtt környezetét, felmérve, hogy minden helyén van-e még, majd belép a műhelybe. Itt is körbenézeget, de a gépek mellett csupa idegen arcot lát, egy régi ismerős akad csupán az útjába, Pufi, egy hosszú szál kolbásszal a kezében. Bálintot megpillantva ámulatában rágcsáló szájából majd kiesik a falat. Bálint végig az egész jeleneten nagyon nyugdotan, meggondoltan, minden szót megfontolva beszél. PUFI. Bálint! Te meg mit keresel itt? BÁLINT hűvösen vizsgálgatja. Jól meghíztál, Pufi. PUFI hasára üt, nevet. Meg én. Te meg fordítva. Kit keresel? BÁLINT. Úgy látom, rajtad kívül itt csupa új ember van. Páciusz bácsinak is kitették a szűrét? PUFI. Már majd egy éve. Téged meg micsoda cica karmolászott össze? BÁLINT. Bittner úr bent van az irodában? PUFI. Bent. Mit akarsz tőle? BÁLINT. Azt majd neki mondom meg. PUFI. Nem ajánlom, hogy most bemenj hozzá, nem jókedvében találod. BÁLINT hűvösen. Majd felvidítom. Hátat fordít Pufinak, bekopog Bittner irodájába, benyit. Bittner az íróasztala mögül, csodálkozva. BITTNER. Te meg mit keresel itt? BÁLINT. Jónapot kívánok. Bittner urat keresem. BITTNER. S mit akarsz tőlem? Nevet. Engem is meg akarsz verni? BÁLINT komolyan. Megverhetném, de én öregembereket nem szégyenítek meg. De nem is a magam dolgában jöttem. BITTNER nyájasan. Hát add elő, fiam, ami a begyedben van. Az öreg Bittner mindenkit meghallgat, aki hozzá fordul. Mert hiába pimaszkodsz velem, azért te is csak a munkásosztályhoz tartozol, meg én is. BÁLINT. Mondom, hogy nem a magam dolgában jöttem. Nem is nagyon bízom abban, hogy Bittner úr megteszi, ami ... amire kérem. De azért mégiscsak eljöttem, mert ... Nagyon lassan, komolyan Bittner szeme közé nézve. BÁLINT ... mert szégyellem magam Bittner úr helyett. BITTNER. Nocsak. BÁLINT. Mert azért azt gondolom, hogy Bittner úr is tudja még, mi a becsület. BITTNER szelíden. Tudod, ugye, fiacskám, hogy csak egy szavamba kerül, s az embereim úgy kipenderítenek innét, hogy a lábad sem éri a földet. BÁLINT. Az sem érdekes. BITTNER. Hát mi érdekes? BÁLINT. Mondom: az, hogy van-e még becsület a világon. BITTNER nyersen. No mit akarsz? BÁLINT. Azt, hogy tessék bocsánatot kérni keresztapámtól. 601
