Déry Tibor: Barátságos pesszimizmussal. „A jövőben nem bízom, menetirányunk rossz”. Cikkek, művek, beszédek, interjúk, 1965-1977 - Déry Archívum 17. (Budapest, 2003)
1965-1977 1965-1977 Hozzávetőleg 1964 végére, 1965 elejére tehető az a fordulat, amelytől Déry életének, gondolkodásának és alkotásainak késői időszakát számíthatjuk. E szakasz kezdetének merev meghatározása nemcsak reménytelen, de különböző összetevői miatt tudománytalan is lenne. Mert a közvetlen politizálástól való elfordulása például már elítélését követően a börtönben kialakult, sőt az is, hogy e visszavonulással egyidejűén pusztán szocialista világnézetet emleget. Ám szemléletének új tartalma csak szabadulását és első nyugat-európai útjait követően kezdett új elemekkel kiegészülni. Körülbelül 1968-ra tehető az az időpont, amikor kiteljesedik ez a folyamat, s maga Déry vázolja fel bonyolult és összetett mivoltában: „Nem tudom, hogy az osztályellentétek s az osztályharc, melyre szüntelen figyeltetnek, valóban vízválasztó problémája-e mai történelmünknek. Nem inkább a földrészek egyre élesedő harca-e az, a két nagy tömb, a fehér és a színes fajok szembefordulása, az úgynevezett kulturált s az úgynevezett fejlődésben visszamaradt országok ki nem békíthető ellentéte? Vajon nem a nacionalizmus lemetszhetetlen, újranövő hidrafejei marják-e az emberben a legveszélyesebb sebeket, még ma is, annyi bölcsesség működtetése s annyi füstbe ment remény után? Talán a népesség robbanásszerű szaporodása jelenti a még ezeknél is nagyobb veszélyt, vagy a víz és a levegő elszennyeződése, amely az atomrobbantásnál is biztosabb, lassú kihalásra ítélheti fajtánkat? Vagy a technika elmebajos önállósulása, az ember alkatrésszé minősítése egy gépi univerzumban? Van merre kapkodnunk a fejünket, még ha voltaire-i bölcsességgel csak a saját kis kertünket ápoljuk is, tudatunkban az eltemetett kérdésekkel.” (L. Levél a „Jelenkor"-hoz. In Botladozás. 1. köt. 158.) A hatvanas évek közepe fordulatot jelent a művek tematikájában is. Míg újra nyilvánossághoz jutva Déry kezdetben azt tartotta fő feladatának, hogy a börtönben keletkezett regényét, a G.A. úr X.-bent - itthon és külföldön is - megjelentesse, s hogy megírja azt az áltörténeti művet, A kiközösít őt, amelynek ötlete még a cellában vetődött fel, addig hetvenötödik éve felé közeledve úgy érzi, elérkezett élete számvetésének az ideje - világképének megváltozott koordinátái között, ahol az öregkor felerősödő erkölcsi indítékai is helyet kértek maguknak. (A fenti fordulatot megtestesítő életrajzi regény, az ítélet nincs a továbbiakban egy egész sor kisebb lélegzetű alkotás kiindulópontjává válik, amelyek világszemléletének egy-egy új szeletére irányították a figyelmet.) Végül változást hoz 1964 és 1965 Déry társadalmi megítélésében is. Első európai körútját (1963) követően munkásságának elsősorban külföldön támadt visszhangja; a hazai hivatalos politika még hosszú ideig tartózkodóan és bizalmatlanul fogadta. A külföldi sajtó például 1964-ben sokkal többször nyitotta meg előtte közléslehetőségeit, mint az itthoni. Publikációinak arányai 1965-ben éppen csak kiegyenlítődtek, s biztossá csak 1966-tól vált jelenléte a hazai irodalmi élet főbb fórumain, a Kortárs5
