Déry Tibor: Barátságos pesszimizmussal. „A jövőben nem bízom, menetirányunk rossz”. Cikkek, művek, beszédek, interjúk, 1965-1977 - Déry Archívum 17. (Budapest, 2003)

Függelék - Felelet. Filmforgatókönyv (1972)

(Ţelelet tortokonként kvaterkáznak. Az asztal körül nyolc-tíz javarészt idősebb professzor. A jelenet egy megkezdett mondattal kezdődik, s egy felébe hagyottal végződik. NYELVÉSZ óráját nézi ■ ■ ■ mondom, késő van, megyek az istállóba. TÖRTÉNÉSZ. Mert különben nem kap vacsorát az asszonytól. ELSŐ TANÁR. Zénó ma megint nem jött el. MÁSODIK TANÁR. Hát nem csoda. Ha az embert ilyen inzultusok érik ... ELSŐ TANÁR. Azért közénk csak eljöhetne! Elvégre mi nem bántottuk! TÖRTÉNÉSZ. De nem is védtük meg. ELSŐ TANÁR. Hogy a fenébe ne védtük volna meg! A rektor saját kezűleg verte szét a diákokat, amikor neki akartak menni. TÖRTÉNÉSZ. Nono! Nekimenni? ELSŐ TANÁR. Kis híja. S elvégre, ha jól meggondoljuk, az, hogy három napra bezártuk az egyetemet, az is az ő tekintélye védelmében történt. MÁSODIK TANÁR. Én aznap nem voltam az egyetemen. A saját hallgatói is tün­tettek ellene? TÖRTÉNÉSZ. Nem éppen. De azért azok közül is került. MÁSODIK TANÁR. Azt vette alighanem a szívére. NYELVÉSZ. Jobban, mint ahogy az ember gondolta volna. Együtt voltam vele tegnap egy negyed óráig a rektornál, ilyennek még nem is láttam, nem rosszkedvű volt, dühös, morgós, amilyennek gyakran látjuk, nem ... hanem ... ni, bánatos. TÖRTÉNÉSZ. Csak nem azt forgatja a fejében, hogy megint otthagyja a tanszék­ét, mint két éve? A szomszéd páholyból hosszantartó vidám fiatal nevetés hallatszik. MÁSODIK TANÁR. Hogy megint külföldre menne? NYELVÉSZ. Nem való az neki. Neki ez a büdös kis Magyarország kell, csak itt érzi jól magát. MÁSODIK TANÁR. Vagyis itt se. ELSŐ TANÁR. Mondanom sem kell, hogy nem a tüntetők pártján vagyok, az atrocitá­sokat mélységesen elítélem, de szó ami szó, Farkas kollégám is ludas abban, ami történt... NYELVÉSZ felháborodottan. Hogy a csudába! Abban, hogy a zsidókat kiverik az egye­temről? Tiltakozó felkiáltások az asztal körül. Még mit nem! ... A nemjóját! Mit mond? ELSŐ TANÁR. Hogy az ifjúság egy része nyíltan szembefordult tanáraival, az részben annak a tekintélyromboló magatartásnak is betudható, amelynek Farkas kol­légánk sajnos nem egy példáját adja. Ha mi magunk nem tiszteljük nevelői szerepün­ket, akkor mit gondoljon rólunk az ifjúság? Mi szükség van például arra, hogy egy egyetemi tanár együtt kocsmázzon a diákjaival? NYELVÉSZ. Ne prézsmitálj, János, nem vagy a katedrán! ELSŐ TANÁR. Az a baj, bátyám, hogy túl gyakran leszállunk róla. Aki szelet vet, vihart arat. Miért provokálja Farkas kollégánk az istenfélő, hazafias érzelmű diáksá­got? Hogy valaki hisz-e istent, azt magánügynek tekintjük, helyes. De akkor az is­tentagadás is magánügy. Aki rossznéven veszi a papoktól, hogy vallásukért agitál­nak, az ne álljon be a vallástalanság propagandistájának! 592

Next

/
Thumbnails
Contents