Déry Tibor: Barátságos pesszimizmussal. „A jövőben nem bízom, menetirányunk rossz”. Cikkek, művek, beszédek, interjúk, 1965-1977 - Déry Archívum 17. (Budapest, 2003)

Függelék - Felelet. Filmforgatókönyv (1972)

Chelele!

nem csodálható, ha nem emlékszem. Mind a kettő arra való, hogy az ember elverje vele azt a kis idejét, amelyet születés és halál között kiosztottak rá.

JÚLIA. Komolyan beszél? Vagy ugratni akar?

FARKAS komoran. Nem akarlak ugratni, kislányom.

JÚLIA. Velem is azért van, hogy elverje az idejét?

FARKAS. Természetesen.

JÚLIA kétségbeesetten. Mi történt magával? Részeg?

FARKAS. Nem vagyok részeg ... Egy télikabátot akarok neked venni.

JÚLIA. Már megint kezdi? ... Előbb télikabát, aztán ruha, selyem fehérnemű, talán lakást is bérelne, cseléddel? Ezzel akar levenni a lábamról?

FARKAS. Nem akarlak levenni. De ebben a kabátban nem mutatkozom többé veled.

JÚLIA. Szégyenli?

FARKAS. Azt is. Mindenki tudja, hogy a szeretőm vagy. Azt akarod bizonyítani, hogy szeretőimet rongyokban járatom?

JÚLIA levegő után kapkod. Vegye tudomásul, hogy inkább éhen halok, de magától egy fillért nem fogadok el.

FARKAS. Miért nem?

JÚLIA. Ameddig nem látom, hogy megérdemli.

FARKAS az asztalra üt. Zsarolsz?

JÚLIA magán kívül. Hallgasson! azt hiszi, hogy pénzzel mindent el lehet érni? Szakaszott a tisztelt nagybátyja.

FARKAS feláll. Hozzám jössz feleségül?

JÚLIA. Ez aztán arcátlanság! Ilyenkor meri kérdezni? Tudja jól, hogy még nem tudtam eldönteni magamban, s mégis megkérdezi? Tagadó választ akar kapni? Megkaphatja.

FARKAS. Rendben van. Nem jössz hozzám feleségül s nem fogadsz el tőlem segítséget. Ez szerintem egyértelmű a szakítással.

Farkas megpillantja Grüner bárót, ki az asztalok között tévelyegve helyet keres.

FARKAS. Báró! ... Grüner báró! ... Ha nem talál jobb helyet, üljön ide hozzánk!

GRÜNER örvendve. Megtisztel, professzor úr. Ennél jobb helyet nem találhatok.

Bemutatkozik Júliának, aki rögtön feláll, aktatáskáját hóna alá veszi.

JÚLIA. Megbocsát, professzor úr, el kell mennem.

Elköszön, a kijárat felé indul. Farkas és Grüner hosszasan utána néznek.

GRÜNER. Csak nem zavartam el a kisasszonyt? Szép kislány! Diák?

FARKAS. Az is.

GRÜNER. Is? Nevet. Nem firtatom. Örülök, professzor úr, hogy még találkozhattam önnel. Utazás előtt utolsó emléknek nem is kívánhattam volna jobbat.

Farkas hirtelen hátrafordul s az ablakon át utána néz az utcán elsiető Júliának. Szórakozottan.

FARKAS. Hosszabb időre utazik el, báró?

GRÜNER. Hosszabb időre.

FARKAS maga elé. Persze az sem megoldás.

575