Déry Tibor: Barátságos pesszimizmussal. „A jövőben nem bízom, menetirányunk rossz”. Cikkek, művek, beszédek, interjúk, 1965-1977 - Déry Archívum 17. (Budapest, 2003)
Függelék - Felelet. Filmforgatókönyv (1972)
(felelet 308. kép. Farkas lakásában Angéla szobája. Angéla s Júlia teáznak. FARKAS benyit a szobába. Júliához örvendve. Itt vagy? ANGÉLA a tanár felé hunyorítva. Igyál meg velünk egy csésze teát! FARKAS bőszen. Mit integetsz? ... Világéletemben utáltam a teát. Nem tudsz róla? ANGÉLA. Tudok. De azért maradhatnál. Hova kell most menned? FARKAS. Még a teánál is jobban utálom, ha megkérdezed, hogy hova megyek. Gyerekkoromban ilyenkor illetlen szavakkal feleltem német kisasszonyomnak, melyeket most nem akarok megismételni. JÚLIA elneveti magát, Farkashoz. No jöjjön ide! Velünk marad egy negyed óráig, aztán megy a dolgára. A két nő teázik. FARKAS szalámit eszik. Váratlanul Júliához. Miért szereted te az embereket, Juli? JÚLIA. Nem is tudom, hogy szeretem-e őket. Ha komolyan tenném fel magamnak ezt a kérdést, nemcsak így elméletben, hanem teljes valómmal, s az egész testemmel- lelkemmel, akkor már nem is akarnék megfelelni rá. Akkor azt kezdeném vizsgálni, hogy nincs-e valami bajom. FARKAS. No. JÚLIA. Tudniillik ... Az a kérdés, hogy valaki szereti-e az embereket, nem is merülhert fel abban, aki jól és helyesen szereti önmagát. Az ember nem tudja magát ilyen végletesen különválasztani a többitől, s ezért ez a kérdés éppoly képtelenség számára, mint az, hogy önmagát szereti-e. FARKAS mogorván. Tessék folytatni! JÚLIA. Én nem tudom, mi az emberszeretet ... Ha azt jelentené, hogy közöm van az emberekhez, akkor talán pontosabban fogalmaznék. Az, hogy közöm van az emberekhez, nem szűkíthető le arra, hogy szeretem őket, mert ugyanakkor gyűlölhetem, meg is vethetem őket. ANGÉLA. S mi következik ebből? JÚLIA már izgatottan. Elsősorban az következik belőle, hogy az ember nem elvontan teszi fel a kérdést, hanem megnézi, ki az, akit szeret, illetve akit nem szeret. Az ember nem ok nélkül szeret. FARKAS. Nocsak, folytasd! ... Nyilván azt akarod közölni velünk, hogy az ember a szükségletei szerint válogatja meg, kit szeressen, kit nem. JÚLIA. De nemcsak nekem vannak szükségleteim, hanem másoknak is. FARKAS. Úgy látom, megint arra a kedvenc tételedre kívánsz kilyukadni, hogy az ember társadalomban él. JÚLIA. Nem kilyukadni akarok oda, mert abból indultam ki. Bocsásson meg, hogy nem tudok pontosan fogalmazni. Kilyukadni oda akarok, hogy hiába kívánnék én mindenkit szeretni, ha a magam érdekei s a mások érdekei kijelölik számomra a barátaimat meg az ellenségeimet. FARKAS. Hogy ismered fel ezeket meg amazokat? JÚLIA elgondolkodva. Társadalmi helyzetem révén. 565
