Déry Tibor: Barátságos pesszimizmussal. „A jövőben nem bízom, menetirányunk rossz”. Cikkek, művek, beszédek, interjúk, 1965-1977 - Déry Archívum 17. (Budapest, 2003)

Függelék - Felelet. Filmforgatókönyv (1972)

(Ţelelet

FARKAS. No, hála istennek! Mert különben még tíz hónapig ottmaradtál volna. ESZTER nevetve. Nagyon jó volt otthon, Zéni. Meg az is meglehet, hogy a jövő héten újra visszamegyek.

FARKAS. Bakfitty! ... Miért?

ESZTER. Csak.

FARKAS nevet. Komolyan vissza akarsz menni?

ESZTER. Megkívántam a falusi életet.

FARKAS. S itt akarod hagyni Pestet?

ESZTER. Meglehet.

FARKAS mogorván. Komolyan gondolod, Eszti, hogy végleg falura költözöl? ESZTER. Ej, hát miért ne költöznék?

FARKAS hallgat. Szakítani akarsz velem?

ESZTER csendesen. Meglehet.

FARKAS idegesen. Miért?

ESZTER. Csak.

FARKAS ingerülten. Gondolhattam volna, hogy ha egy nő tíz hónapig elmarad a szeretőjétől, akkor annak valami oka van. Nem bánom, essünk túl rajta! Nekem is egészségesebb. ESZTER a szemébe néz■ Meg akarna házasodni, Zéni?

FARKAS gúnyosan. Meglehet.

ESZTER nevetve. Hát akkor elhagy, Zéni?

FARKAS mogorván. El. Mondhatnám ugyan, hogy te hagytál el engem, de ne játsszunk a szavakkal. Nem kérdezem, hogy kinek a kedvéért mész te vissza a libáid mellé. Igazad van, hagyjuk abba. Százszor megkíséreltük, egyszer csak sikerülni fog.

ESZTER. Igaza van, Zéni, hagyjuk abba. Meg is kell már házasodnia, igaz? Vénember maga már, nem való magának a legényélet. Én meg hazamegyek a falumba. FARKAS. Elválsz a férjedtől?

ESZTER. El.

FARKAS. Elválsz?

ESZTER. Hát miért ne? Ha magától is.

FARKAS dörmögve. Hát jobb is. Húsz évvel ezelőtt megtehetted volna. S a gyerekünk?

ESZTER vállat von. Azt elviszem. Úgysem kell magának.

FARKAS. Erről majd még beszélünk.

ESZTER. Minek erről beszélni? Ha az ember elválik a szeretőjétől, akkor ne sokat beszéljen, hanem emelje meg a kalapját és álljon odébb.

Rámosolyog Farkasra, egy pillanatig állva marad, sérült kisujját nézegeti, elindul az ajtó felé.

ESZTER. No, isten áldja, Zéni!

Kimegy.

307. kép. Múzeumkert. Eszter. Remeg a lába, le kell ülnie egy padra, de felindult- ságában sem sír.

564