Déry Tibor: Barátságos pesszimizmussal. „A jövőben nem bízom, menetirányunk rossz”. Cikkek, művek, beszédek, interjúk, 1965-1977 - Déry Archívum 17. (Budapest, 2003)

Függelék - Felelet. Filmforgatókönyv (1972)

Cjfetelet

287. kép. Farkas lakásának dolgozószobája. A tanár telefonál.

FARKAS. Itt Zénó ... István? Egy kérdésem volna hozzád. Van-e tudomásod arról, hogy a szolgálatodban álló özv. Huszár Józsefné irattárosnénak százhúsz pengő havi fizetést adsz, ami elégtelen arra, hogy naponta jóllakjon? ... Szóval tudsz róla? Helyes ... Mit tartasz arról, vajon az ember negyvenegy éves korában igényt tarthat-e arra, hogy naponta jóllakjon? ... Helyes. Méltóztassál tudomásul venni, hogy nem kívánok többé az alultáplált Huszár Józsefnével együtt dolgozni. Erről a holnapi nap folyamán levelet kapsz, melyben a vállalatoddal kötött szerződésemet azonnali hatállyal felbontom. Van szerencsém. Lecsapja a kagylót.

288. kép. Nagy Júlia szobájában mozdulatlanul ül az asztalánál, a szemben levő fehér falra mered. Az emlékezetében felmerülő kép látomásszerűen megjelenik a falon, mely mintha egy tv képernyőjévé változnék át.

Az emlékkép arról a pillanatról szól, amikor Farkassal behajtanak a kelenföldi gyár sáros udvarára és sárral, vízzel fröcskölik szembe az épp szembejövő Brányikot. Az emlékkép eleje pontos megismétlése az akkori jelenetnek, majd látomássá vált át: a kocsiból kilépő Farkas kétszer olyan kövér, Brányik kétszer olyan sovány, mint a valóságban, a ráfröccskölt sár szinte teljesen elfedi, le kell törülnie az arcát, hogy felismerhetővé váljék.

Júlia arcára csapja a kezét, az asztalra borul, válla megrázkódik a sírástól.

289. kép. Bálint a Rákóczi úti Nagypatika előtt álldogál, kezében virágcsokor, a villanyórát nézi, néhány lépést tesz, újra visszanéz az órára.

290. kép. Bálint Anciék lakásajtaján kopog, nem nyitnak ajtót. Bálint lefut a lépcsőn, de a lépcsőfordulónál megfordul, újra felmegy, újra hiába kopog, majd leül a lépcsőre, átkarolja térdét, fejét combjára hajtja.

291. kép. Bálint bekopog Anciék lakásába. Anci ágyból kelve, egy szál ingben nyit ajtót.

BÁLINT. Tudtam, hogy beteg, Ancika!

ANCI. Honnét tudta?

BÁLINT. Hát mert nem jött el ...

ANCI. Hova?

BÁLINT. A Rákóczi útra, a Nagypatika elé.

ANCI. Hát maga tényleg ott volt? Jujj, nem mentem el, mert valóban rosszul éreztem magam. Most is álmomban ébresztett. Sicc ki, sicc ki, aludni akarok. Bálint leforrázott arcát látva hangosan elneveti magát. Akar holnap ... nem, holnapután találkozni?

BÁLINT. Holnapután? ... Vasárnap?

ANCI. Azám, vasárnap. Akkor délelőtt is ráér. Elvihetne moziba.

BÁLINT. Hánykor, Ancika?

ANCI. Itt a Fortunában egy juj de jó filmet játszanak, az kettőkor kezdődik. Jöjjön el értem fél kettőre!

553