Déry Tibor: Barátságos pesszimizmussal. „A jövőben nem bízom, menetirányunk rossz”. Cikkek, művek, beszédek, interjúk, 1965-1977 - Déry Archívum 17. (Budapest, 2003)

Függelék - Felelet. Filmforgatókönyv (1972)

(Ţe/e/ef JÚLIA. Jól van, hagyd abba! BRÁNYIK. Miért fogsz beszélni? Mert szereted. S azt forgatod a fejedben, hogy idővel kommunistát nevelsz belőle. Csakhogy amíg eljutnál odáig, azt nekünk nincs időnk kivárni. Kell ezt magyarázni? A szomszéd asztal mellől az egyik részeg feláll, Brányikék asztalához tángorog és bamba mosollyal megfenyegeti a lányt. JÚLIA halkan. Nem kell. BRÁNYIK. így, ahogy most fest a helyzet, a párt nem bízhatik meg benned. Mert három dolgot nem lehet eltitkolni az embernek a szeretője előtt, a szegénységet, a köhögést, meg azt, hogy kommunista az ember. JÚLIA felindultan. A párt nem bízik meg bennem? S ezt te most tudomásomra adod? BRÁNYIK. Amíg polgárral van dolgod, addig nem. JÚLIA súgva. Nem fogadom el. BRÁNYIK újra megfogja a lány kezét. Hagyd abba ezt az ügyet, Julcsa! Rossz vége lesz ennek. Nem vagytok egymáshoz valók, s mivelhogy kettőtök közül te vagy a gyöngébb, társadalmilag is, gazdaságilag is, meg mert nő vagy, te fogsz belepusztulni. JÚLIA. Tudom, hogy mit csinálok. Szeretjük egymást. Azt sem hiszem, hogy ő az erősebb kettőnk közül. BRÁNYIK. Azért nem hiszed, mert most még szerelmes beléd. De meddig? Az ilyen polgárok úgy váltogatják a szeretőiket, mint az ingüket. S ha elvesz is feleségül, abba is csak belepusztulnál. Horthy-estélyekre akarsz velejárni? Vesztedbe rohansz, Julcsa, pedig a proletariátusnak szüksége van rád. JÚLIA. Tudom. Nem hagyom el a helyemet. 278. kép. Az egyetem kapuja előtt. Júlia bemegy a portára, kihozza az ott őrzött táskát, kijön s átadja egy kapu előtt várakozó nőnek. JÚLIA. Üzenet nincs számomra? NŐ. Nincs. JÚLIA izgatottan. Elvtársnő, biztos hogy nincs? 279. kép. Telefonfülke a Nádor és Arany János utca sarkán. Júlia a tele­fonkönyvben nem találja meg a megbeszélt jelet, kimegy. 280. kép. Fenti jelenet még egyszer megismétlődik. 281. kép. Farkas István kelenföldi gyára. Farkas professzor autója, benne a tanár­ral és Júliával, behajt a kövezetlen gyárudvarra, vastag víz- és sársugarak fröccsen- tik le az épp ott álló Brányikot, aki munkaruhában, fején svájci sapkával, kezében egy nagy lapáttal hátralép, szemügyre veszi a kocsiból kiszálló lányt, majd az udvaron átvágva, belép egy raktárépületbe. 282. kép. Farkas István irodájában a professzor és Júlia karosszékekben ülnek. 550

Next

/
Thumbnails
Contents