Déry Tibor: Barátságos pesszimizmussal. „A jövőben nem bízom, menetirányunk rossz”. Cikkek, művek, beszédek, interjúk, 1965-1977 - Déry Archívum 17. (Budapest, 2003)

Függelék - Felelet. Filmforgatókönyv (1972)

Cfelehet

BRANYIK. Azt ismerem. Amikor a Kistarcsai Gépgyárban dolgoztam, egyszer- kétszer elballagtam a tanyája mellett.

JÚLIA. Még azt tudom róla, hogy amikor én még egyetemre jártam, fegyelmi vizsgálatot indítottak ellene, engem is kihallgattak. Akkor otthagyta az egyetemet, s Berlinbe ment.

Brányik tovább nézi az asztalt.

JÚLIA. Hitler kinevezése után visszajött ... Az idén tavasszal kimentett egy embert a Dunából.

BRÁNYIK. Ilyen bátor ember!

JÚLIA. Brányik elvtárs, te most felsoroltattad velem mindazokat a tárgyi adatokat, amelyekből az a képtelenség derül ki, hogy én kommunista létemre egy méltóságos úrnak a szeretője vagyok. Nyilván azért mondattad el velem, hogy helyzetemnek a tudatára ébredjek. De én mindezt rég tudom ... S mégis szeretem őt s halálomig szeretni fogom.

BRÁNYIK mosolyog. Ejnye, Julcsa! Halálodig?

JÚLIA mély lélegzetet vesz. De én efelől megmaradok öntudatos, rendes kommunistának, Brányik elvtárs.

BRÁNYIK a lány szeme közé néz. Arról tudsz-e, hogy Döme Barnabás elvtársat ez a te méltóságos szeretőd juttatta rendőrkézre?

JÚLIA. Elmondta nekem. Részegen beverte egy hentesnek a kirakatát, s a társaságában lévő Dömével együtt a rendőrségre vitték.

BRÁNYIK bólint. így eshetett. Mert szokott inni.

JÚLIA. Szokott.

BRÁNYIK. Részeg embernek nem vetsz lakatot a szájára ... Azt is tudod, ugye, hogy Horthy fogadásaira is eljárt?

JÚLIA. Azelőtt.

BRÁNYIK. Sok az ellensége, azok mind csak azt lesik, hogy mikor árthatnak neki. Teszem, valaki kiderítené, hogy egy büntetett előéletű, kommunista nővel van viszonya? S az megfigyeltetne téged?

JÚLIA. Megtörténhetik.

BRÁNYIK. Nem bokorból ugrott ember ez a te professzorod, sokan figyelik. S vele együtt téged.

JÚLIA. Lehet.

BRANYIK. Most megkezdődött az egyetem. Nem vetek neki egy hónapot, s az egész tanári kar tudni fogja, hogy Farkas professzornak kommunista szeretője van.

JÚLIA. Hagyd abba!

BRANYIK. Természetesen a családja is megtudja, még annál is hamarabb az elhagyott szeretője.

JÚLIA. Kiről beszélsz?

BRANYIK. Hogy kiről beszélek, azt nem tudom. De nem tót, hogy aludttejjel élt volna. Azt meg nem felelheted nekem, hogy te semmiről sem beszélsz neki, s így nem árulhat el semmit. Mert előbb-utóbb csak fogsz beszélni.

549