Déry Tibor: Barátságos pesszimizmussal. „A jövőben nem bízom, menetirányunk rossz”. Cikkek, művek, beszédek, interjúk, 1965-1977 - Déry Archívum 17. (Budapest, 2003)
Függelék - Felelet. Filmforgatókönyv (1972)
CŢelelet BRÁNYIK. Jó hideg van ma. JÚLIA mosolyogva. Pedig milyen szépen süt a nap. Brányik leveti kabátját, az üres székre akasztja, majd a csap mellől egy pohár sört hoz magának. BRÁNYIK. Hát itt volnánk, egészséggel! JÚLIA. Jaj, de örülök, hogy látlak! Te tudtad, hogy velem fogsz találkozni? BRÁNYIK nevetve. Én tudtam ... hát most csak ragyogtasd rám a szemedet, hadd lássa mindenki, hogy milyen jó dolga van a szerelmeseknek. JÚLIA. Gyere közelebb! BRÁNYIK mosolyogva. Súgni akarsz valamit? JÚLIA súgva. A lerakót figyelte a rendőrség, tehát kiköltöztettem belőle az elvtársakat. A szomszéd asztalnál két férfi hangosan veszekedik. BRÁNYIK. Hogy gyógyulna be a szájuk! Az ember a saját szavát sem hallja ... Jól csináltad, Juli. A sajtó? JÚLIA. Jó helyen van. BRÁNYIK. Hagyd még egy-két napig ott, ahol van, majd kapsz értesítést. Más mondanivalód nincs? JÚLIA elgondolkodva. Mi volna? BRÁNYIK. Hát az baj. Mert nem élsz ám helyesen, Julcsa! Nem élsz úgy, ahogy öntudatos rendes kommunistához illik. JÚLIA rémülten. Nem igaz! Nem igaz, Brányik elvtárs! Tudom, hogy miről beszélsz. Nem igaz. BRÁNYIK. Csöndesebben! Ha igazságod van, akkor miért izgulsz? JÚLIA. Mert nem mindig derül ki az igazság. Mert már maga az a tény, hogy megvádolsz, azt bizonyítja, hogy most sem fog kiderülni. Brányik hallgat. JÚLIA. Én csak érvelni tudok az igazam mellett, de nem tudom bebizonyítani. Ha bizonyítanom kell, akkor már nincs is igazam. Brányik hallgat. JÚLIA. Már hónapok óta gondolkodom, hogy szóljak-e, ne szóljak-e a pártnak. Tudom, gyáva voltam, és azért nem szóltam. De most kiderült, hogy volt okom a gyávaságra. BRÁNYIK megfogja Júlia kezét. Nyugodj meg, Julcsa lelkem. Elvtárs mellett ülsz, nem a Zrínyi utcában. JÚLIA. Annál rosszabb. Mert a detektívnek csak hazudni kell, az könnyű. De mihez kezdek, ha te nem hiszel bennem? BRÁNYIK. Nyugalom, Julcsa! Kezdj rá! JÚLIA. Szóval szerelmes vagyok egy polgárba. Pénzt, ajándékot, semmilyen anyagi segítséget nem fogadok el tőle, tehát erről az oldalról nem kerülhetek a befolyása alá. BRÁNYIK bólint. Mondd csak! JÚLIA. Farkas Zénónak hívják, egyetemi tanár. Híres tudós, külföldi és belföldi rendjelei vannak ... Autója s kastélya Kistarcsán. 548
