Déry Tibor: Barátságos pesszimizmussal. „A jövőben nem bízom, menetirányunk rossz”. Cikkek, művek, beszédek, interjúk, 1965-1977 - Déry Archívum 17. (Budapest, 2003)
Függelék - Felelet. Filmforgatókönyv (1972)
(felelet JÚLIA. Negyvenet. Nevet. De nem szabad sokáig égetnem a villanyt, különben a néni beszól. FARKAS. Miért nevet, kisasszony? Azt neveti, hogy én ennyiből nem tudnék megélni? JÚLIA. Dehogy nem tudna, ha kellene, professzor úr. FARKAS. Csakhogy nem akarnék. A kutyamindenit ennek a keserves világnak, hát hogy képzeli azt, hogy én autón járok s az ablakon dobálom ki a pénzt, maga meg itt éhenhal ebben a patkánylyukban. JÚLIA nézi- Segíteni akar rajtam? FARKAS ügyetlenül. Ha megengedi. JÚLIA. S ha történetesen nem ismer engem, professzor úr, akkor nem akar rajtam segíteni? FARKAS. Az anyja keserves könnyét! Micsoda együgyű kérdéseket tesz fel nekem, kisasszony! Emberszeretetből? JÚLIA. Pedig én akkor is ugyanannyit érnék és ugyanannyit koplalnék, professzor úr. FARKAS. Komolyan mondja ezeket a marhaságokat, kisasszony? Hogy lehet az, hogy már több mint két hónapja ismerem, kisasszony, s eddig még nem örvendeztetett meg effajta sületlenségekkel? Persze, nem kell mindent egy öregember orrára kötni! JÚLIA egy ideig nézi Farkast, majd váratlanul hangosan elneveti magát. Öregember? FARKAS. Maga mondta. A Duna-parton első megfigyelésként azt közölte velem, hogy megöregedtem. Júlia hosszan nevetgél. FARKAS. Mit nevet? Remélem, nem tart hülyének, kisasszony? Abban a korban vagyok, amikor az ember már csak olyankor fut, ha kergetik. Maga nyilvánvalóan csak azért tartózkodik társaságomban, mert azt megtiszteltetésnek tartja. Semmi kétségem sincs afelől, kisasszony, hogy milyen nevetséges figura vagyok. JÚLIA ijedten felugrik a székről. Zénó! FARKAS egy elhárító kézmozdulatot tesz. Nem tudtam, hogy ilyen nyomorúságos körülmények között él. Miért nem megy férjhez? Nem volt még szerelmes? JÚLIA elgondolkodva. De voltam. FARKAS. S mi akadálya volt a házasságnak? JÚLIA. A vőlegényemnek külföldre kellett mennie. FARKAS. Értem. A tisztelt úrnak mi volt a foglalkozása? JÚLIA. Vegyésznek készült. FARKAS. A pesti egyetemen? Hogy hívják? JÚLIA. Döme Barnabás. FARKAS. Emlékszem az úrra. Kommunista volt, s ezért kellett külföldre mennie? Nem kérdem, hogy maga is kommunista-e, úgysem mondaná meg az igazat. De remélem, több esze van annál. JÚLIA. Van ... vagy nincs. Professzor úr társaságában ... FARKAS. Folytassa. 517
