Déry Tibor: Barátságos pesszimizmussal. „A jövőben nem bízom, menetirányunk rossz”. Cikkek, művek, beszédek, interjúk, 1965-1977 - Déry Archívum 17. (Budapest, 2003)
Függelék - Felelet. Filmforgatókönyv (1972)
(felelet JÚLIA. ... professzor úr társaságában az szeretnék lenni. FARKAS. Értem. S ha Döme visszajön külföldről, akkor hozzámegy feleségül? JÚLIA fejét rázza. Elváltunk egymástól. FARKAS. Rosszul tette, hogy kiengedte a kezéből. Hozzá kellett volna mennie feleségül. Korban is jobban illik magához. JÚLIA elkomolyodik. Miért, professzor úr? FARKAS. Mert én öreg vagyok. Feláll, fejébe nyomja a kalapot. Búcsúzzék el tőlem, kisasszony! Tapasztalatlanságát talán rá tudnám szedni, de nem magamat. Akármilyen vidáman kacarászik körülöttem, nem hiszem el magának, hogy velem nevet s nem rajtam. S ha nem hiszem el, akkor mi a fenéhez kezdjek magával? Megrontsam, még mielőtt magától megromlik? Menjen el, kérem, menjen el! ... Illetve én megyek el ... JÚLIA rémülten. Zénó! FARKAS. Az anyja keserves könnyét, mihez akar kezdeni velem? A kételyeimet akarja eloszlatni? A kétely az olyan, mint Krisztus öt árpakenyere ... akármennyi embert etet meg vele, nem fogy ki a kosárból. Én nem tudok magához visszafiatalodni, s magát korhasszam? Elindul az ajtó felé. No, megyek. Viszontlátásra! Hívja visz- sza azt a Dömét külföldről, az való magához. Még mielőtt elérte volna a kilincset, Júlia hátulról megfogja a karját. JÚLIA. Ne menjen el ... Az nem igaz ... FARKAS hátrafelé. Micsoda? JÚLIA. Egy szó sem igaz abból, amit magáról beszél. Szenvedélyesen. Maga annál nagyobb. Farkas némán megrázza a fejét. JÚLIA. De igen. Én tudom. FARKAS. Mit tud? JÚLIA szeme sarkáról egy könnycsepp gördül le arcán. Mindent. FARKAS visszafordul, hosszan nézi a lányt. Komoran. Rossz vége lesz ennek! De már nincs elég ereje, hogy lefejtse nyakáról Júlia rákulcsolódó karját. 218. kép. Másnap délelőtt. Farkas becsönget Júlia lakásába. A lány ajtót nyit neki, még az ajtóban szenvedélyesen átkulcsolja nyakát. FARKAS meghatottan. Kislány ... Kislány ... JÚLIA. Tudtam, hogy mégis eljön ... FARKAS. Bitang gazember vagyok ... De úgy fogok rád vigyázni, mint a szemem fényére ... JÚLIA. Én magára. FARKAS. Nem tudtam ... JÚLIA. Mit nem tudott? FARKAS. Nem tudtam, hogy szeretlek ... Még tegnap sem tudtam. JÚLIA. Én már régen. FARKAS. Attól tudom, hogy úgy fáj a szívem érted, mint egy kutyának ... 518
