Déry Tibor: Barátságos pesszimizmussal. „A jövőben nem bízom, menetirányunk rossz”. Cikkek, művek, beszédek, interjúk, 1965-1977 - Déry Archívum 17. (Budapest, 2003)

Függelék - Felelet. Filmforgatókönyv (1972)

(Ţelete!

NEISEL. Jól gondold meg, mondom. Mert mihez kezdesz akkor, ha tegyük fel, az anyád megbetegszik, s tényleg nem tudnak mihez kezdeni nélküled.

BÁLINT. Az anyám nem szokott megbetegedni.

NEISEL. S ha mégis?

BÁLINT. Kitartok.

LUJZA NÉNI összecsapja a kezét. Jézus Máriám!

NEISEL. Ne siessük el a dolgot, fiam. Tegyük fel, hogy eladják azt a kastélyt, az anyádat kiteszik a lakásából, s az utcára kerül. Akkor is megmaradsz a helyeden?

BÁLINT /elindultam Meg.

NEISELNÉ. Hagyd már békén ezt a megátalkodott büdös kölyköt! Mit kínzód, ha már látod, hogy úgyis hiába beszél neki az ember. Nem lehet a férfiakkal bírni, egyik [olyan] mint a másik.

NEISEL csöndesen. Várjunk, Lujza! A kémény füstöl, de nézzük meg, mi fői alata. Hat pengőd lesz hetente, az élelemre sem elég. Hol fogsz lakni?

BÁLINT. Azt még nem tudom.

NEISEL bólint. Nem is lehet előre mindent kiszámítani, igaz-e, Lujza? De egyet tudni kell: hogy mibe harap bele az ember. Azt aztán addig ne eressze el, amíg nem végez vele.

NEISELNÉ keserűen. Hát csak végezzetek.

BÁLINT feveti fejét, Neisel szemébe néz. Én nem fogom elereszteni, keresztapám. De tessék mondani: engem csak azért szült az anyám, hogy dolgozzak rá? Mert akkor inkább meg se szült volna.

147. kép. Minarovics műterme.

BÁLINT. Felmondok, Minarovics úr.

MINAROVICS. Sajnálom. Csönd. Elkerülhetetlen?

BÁLINT. Ki kell tanulnom egy szakmát.

MINAROVICS. Hát persze ... Természetesen ... Szó se fér hozzá ... Csönd. Minarovics nyel egyet. Kedves fiam, nem látok a leikébe. Más oka nincs a felmondásra? Talán kevesli a keresetét... nem, ne feleljen ... az arcán látom, hogy ... Nem akarom megvesztegetni. Azzal sem, hogy kifejezem ragaszkodásomat.

Bálint a földre néz, nem válaszol.

MINAROVICS. Méltánylom ... méltánylom ... A festékkereskedelmi szakmához nincs kedve.

BÁLINT. A kereskedelem az nem szakma.

Minarovics nyájasan mosolyog, tenyerét lassan végighúzza Bálint vállán.

MINAROVICS. Hát persze, nem az. Már ha úgy érzi, hogy a kereskedelem illetlen dolog, s hogy kínosabb embereken erőszakot venni, mint az anyagon. De ha elszakad az emberektől s magára marad az anyaggal, kedves fiam, mint ahogy az egynémely egyénnel megesik, akkor örömtelen lesz az élete. Bár nem szeretem a nagy szavakat.

BÁLINT ránéz. Nem értem.

479