Déry Tibor: Barátságos pesszimizmussal. „A jövőben nem bízom, menetirányunk rossz”. Cikkek, művek, beszédek, interjúk, 1965-1977 - Déry Archívum 17. (Budapest, 2003)
Függelék - Felelet. Filmforgatókönyv (1972)
C"felelet delme, mint amit Bálint most küldött neki. Miért nem arra biztatod, hogy fogjon egy kést és vágja az anyja hasába. NEISEL. Csönd legyen. NEISELNÉ. Nekem ugyan beszélhetsz. Erre tanítanak benneteket abban a büdös szakszervezetben? Látom én, hogy mire megy az egész. Maholnap majd te is azzal állítasz be, hogy nincs pénz, segítsek magamon, ahogy tudok. De engem aztán ne küldj koldulni, azt megmondom, se a gyerekeidet. NEISEL csöndesen. Lujza! Bálinthoz- Most mennyit keresel? NEISELNÉ mielőbb Bálint megszólalhatott volna. Kosztot, kvártélyt s havi 40 pengőt. Olyan dolga van, mint a hercegprímásnak. S most ezt a helyet hagyja ott? NEISEL. S mit adsz az anyádnak? NEISELNÉ. Az egészet hazaadja, természetesen. Nem megmondtam, hogy annak a szerencsétlen asszonynak nincs más jövedelme? NEISEL bólint. Magadnak semmit sem tartasz meg? NEISELNÉ. Hát hogy tartana meg! Nem látod, hogy a cipőjéből folyik a víz s mind a két könyöke kilyukadt? Mit kérdezel ilyen bárgyúságokat? NEISEL csöndesen. Jól van, Lujza, hagyd már ezt a gyereket is szóhoz jutni. Hol is dolgozol te most, Bálint? NEISELNÉ. Egy festőművésznél, ott is tanulhat valamit, ha épp akar. De a csuda gondoljon tanulásra, amikor arról van szó, hogy az anyja meg a három testvére felfordul, ha elhagyja őket. Teljesen megkótyagosodtál már az egyletben, az új barátaid között? NEISEL. Lujza, tényleg nem hagyod szóhoz jutni ezt a gyereket? Az ő jövőjéről van szó! NEISELNÉ egyre dühösebben. Hagyjanak engem békén a jövővel. Ha éhen döglünk, akkor nincs se ilyen jövő, se olyan jövő, ezt értsd meg már végre azzal a pápaszemes vén fejeddel. Ha ez a fiú meggyilkolja az anyját ... NEISEL. Nyugalom, Lujza! NEISELNÉ feláll. Nyugalom! A sírba viszel a nyugalmaddal. Kimegy, becsapja az ajtót. NEISEL. Szegény asszony, sok a gondja mostanában ... Mármost már beszélhetsz. Neiselné egy bátyú foltoznivaló fehérneművel újra benyit a szobába. NEISELNÉ. Felőlem beszélhetnek, amíg bele nem kékülnek. De azt leshetik, hogy én még egyszer kinyissam a szájamat. Csak azt mondom, ha ez a büdös kölyök elhagyja az anyját, ide be nem teszi többé a lábát az én lakásomba. NEISEL. Mit is mondtál, fiam, mit fizetnek abban a műhelyben a tanoncnak? Bálint mosolyogva az asszonyra pillant. NEISELNÉ. Hat pengőt. Mit gondoltál, mennyit fizetnek? Arra vagyok kíváncsi, hogy fogja ez a szegény gyerek három évig kihúzni heti hat pengőből. BÁLINT. Tessék rámbízni, keresztanyám. NEISEL. Jól gondold meg, fiam, s csak akkkor vágj neki, ha van benned kitartás. BÁLINT. Van. 478
