Déry Tibor: Barátságos pesszimizmussal. „A jövőben nem bízom, menetirányunk rossz”. Cikkek, művek, beszédek, interjúk, 1965-1977 - Déry Archívum 17. (Budapest, 2003)
Függelék - Felelet. Filmforgatókönyv (1972)
(Ţelelet ESZTER. Igen. Meg nekem is őrá! Tud rajtunk segíteni? IGNÁCZ. Hogyan kellene? ESZTER. Hajnalban én még ágyban feküdtem, amikor Zénó beállított s elbeszélte, hogy bíróság elé akarják állítani. Azt mondta nekem, ha megteszik, otthagyja az egyetemet, és külföldre megy. IGNÁCZ mosolyogva. Hát az olyan nagy baj? Vagy nem akarja magát elvinni? ESZTER. De akar. IGNÁCZ. Hát akkor? ESZTER. Nem megyek. IGNÁCZ csodálkozva. Nem megy? Miért? ESZTER megrántja vállát. Csak. IGNÁCZ rosszkedvűen. Hát akkor hogy segíthetek magán? ESZTER. Hát rendelje el, hogy azonnal szüntessék be ezt a bírósági eljárást. IGNÁCZ egyre mogorvább, keserűen nevet. Imádni való! Hogy képzeli azt, hogy én parancsokat osztogathatok az egyetem rektorának. ESZTER egyszerűen. Azt hittem, lehet. IGNÁCZ ingerülten. De ha lehetne, akkor sem tenném meg. Farkas tanár úr minősíthetetlenül viselkedett velem, pedig ... ESZTER elneveti magát. Megtréfálta magát? IGNÁCZ. Hogy megtréfált-e? ... Az év végi vizsgák alkalmával levelet írtam neki egy kis rokonom érdekében. Farkas tanár úr a levelet magával vitte a vizsgára, s amikor a kis rokonomra került sor, kiszedte a mellényzsebéből. „Ignácz államtitkár úr önt különös figyelmembe ajánlja”, mondta harsogva, utána prés alá vette a diákot s úgy elbuktatta, hogy a gyerek még ma sem tért magához. Maga ezen nevet? Eszter hangosan kacag. IGNÁCZ. Maga ezt helyesli? ESZTER. Persze! Minek firkál leveleket? Még mielőtt Ignácz felelethez juthatott volna, nagyon kedvesen mosolyogva Ignácz felé biccent s kimegy a szobából. 121. kép. Professzori szoba az egyetemen. A kijelölt fegyelmi biztos, a hittudományi kar prodékánja, megkezdi a kihallgatásokat. A szobában Nagy Júlia, tanú. PRODÉKÁN. Minthogy sem a panaszos Kovács T. Kálmán bölcsészhallgató, sem a vádlott, Farkas Zénó professzor nem jelent meg, megkezdem az ön tanúkénti kihallgatását. Ön ismeri a szóban forgó ügyet, vagyis a feljelentő panaszát. Mik az észrevételei, Nagy kisasszony? JÚLIA. Nem tudom, mit szóljak hozzá, professzor úr. PRODÉKÁN. Mondja el azt, amit tud, kisasszony. Nem kell félnie, vallomását titokban tartják, semmi baja nem eshetik egyetemi pályája során, bármit vall is. JÚLIA. Attól nem is félek. PRODÉKÁN. Hanem? JÚLIA. Azért esik oly nehezemre a vallomás, mert Kovács kollégámat 464
