Déry Tibor: Barátságos pesszimizmussal. „A jövőben nem bízom, menetirányunk rossz”. Cikkek, művek, beszédek, interjúk, 1965-1977 - Déry Archívum 17. (Budapest, 2003)
Függelék - Felelet. Filmforgatókönyv (1972)
(Ţelelel IGNÁCZ. Bocsánat. ESZTER. Kérem! Tud rajtunk segíteni? IGNÁCZ hallgat, majd. Maga miatta követett el öngyilkosságot az év elején? ESZTER. Igen. IGNÁCZ. Bocsánat. Miattam sajnos nem követett el. Tudom, hogy engem csak kalandnak szánt, Eszter, de hát megadtam magam sorsomnak, s túléltem. De bármikor .... ESZTER. Tud rajtunk segíteni? IGNÁCZ nem szereti, ha félbeszakítják. Hangját rezegtetve. ... ha bármikor eszébe jutna, hogy a múltat egy meghitt órával újra fel lehet éleszteni, akkor gondoljon legalázatosabb tisztelőjére. ESZTER mosolytalanul. Köszönöm, Laci. Örülök, hogy kellemes emlékei maradtak rólam. Miért nem házasodik meg? IGNÁCZ mosolyogva. A rabja maradtam. ESZTER nevetve. Hát akkor engedelmeskedjék! IGNÁCZ. Mivel lehetek szolgálatára? ESZTER. Farkas tanár ma kora hajnalban nálam járt. Tizennyolc év óta ma fordult meg először a lakásomon. IGNÁCZ. S mit szólt hozzá a férje? ESZTER nem válaszol a kérdésre. Zénó természetesen nem tudja, hogy én most eljöttem magához segítségért. Nem is szabad soha megtudnia. Megígéri? IGNÁCZ. Kérem. Miért járt Farkas tanár a lakásán? ESZTER mosolyogva. Képzelje, valamilyen bíróság elé akarják állítani az egyetemen! Istenkáromlás miatt! IGNÁCZ ingerülten. Tudok róla. Úgy tudom, holnap. ESZTER mosolyogva. Holnap. IGNÁCZ. Nem? ESZTER. Nem restellik magukat? Ilyen együgyű játékokat játszanak felnőtt létükre? IGNÁCZ alattomosan. Hajói emékszem, a férje cikke pattantotta ki a botrányt. ESZTER. Ha akkor nem fekszem kórházban, az a cikk nem jelenik meg. IGNÁCZ előrehajol, mélyen az asszony szemébe néz. Mondja meg őszintén, Eszter, hogy tudja magát tizennyolc év óta megosztani két férfi között? ESZTER lesütött szemmel. Tehénnek, asszonynak meg kell adni a magáét. IGNÁCZ. Ezért? ESZTER. Én nem kérdem magától, hogyan tudja magát megosztani ötven nő között. IGNÁCZ rosszkedvűen. Rosszul. ESZTER bólint. Gondolom. Rá is fizet majd, meg én is. IGNÁCZ. Miért nem válik el a férjétől, ha Farkast szereti? ESZTER hallgat, majd csöndesen. Szüksége van rám. Nagyon beteg ember, nem hagyhatom el. IGNÁCZ. És Farkast? ESZTER. Soha. IGNÁCZ. Neki is szüksége van magára? 463
