Déry Tibor: Barátságos pesszimizmussal. „A jövőben nem bízom, menetirányunk rossz”. Cikkek, művek, beszédek, interjúk, 1965-1977 - Déry Archívum 17. (Budapest, 2003)
1977 - Tükörcserepek
1977 Tükörcserepek Először: Réz Pál: Déry Tibor első verse és utolsó prózája. = Kortárs 1979. l.sz. 77-79. - Golyóstollat írt fogalmazványa az MTA Könyvtára Kézirattárában Ms 6058/285. számon, 9 f. terjedelmű gépirata uo. Ms 6058/286. (Aczél-hagyaték.) Szövegét a fogalmazvány javításaival közöljük. Tárgyi és életrajzi vonatkozások: bizonyos tekintetben folytatása a Demény Pállal való emlékezésnek, amire az írás első mondata is utal. Amikor — másfél évvel Déry halála után — Réz Pál közzétette, bevezetőjében létrejöttének körülményeit az alábbiakban idézte fel: „A Tükörcserepeket Déry Tibor 1977 nyarán - az utolsó nyáron - kezdte el. Két terv foglalkoztatta ekkoriban. Az egyik: filmet (vagy színdarabot!) akart írni egy színésznőről, a színházi világról: a munkához épp csak hozzáfogott, mindössze egy-két följegyzést, ötletet, néhány mondatot vetett papírra. Amikor megbetegedett, egy másik művön dolgozott: ez a könyv - regény - mintegy azt adta volna, ami az ítélet nincsbő1 kimaradt, újabb fejezeteket életéből, főként gyerekkorából, s portrékat mai, élő barátairól. A könyvnek csak első oldalait írhatta meg — munkacíme Tükörcserepek volt -, alighanem ezen a szövegen is javított volna; kisalakú füzetét felesége bevitte hozzá a kórházba, de Déry ott már nem tudott dolgozni.” Az elmondottakat két adattal egészítjük ki: a július 17-én bekövetkezett combnyaktörését követően Déryt a veszprémi kórházban operálták meg, illetve ápolták, majd augusztus 3-án a Kútvölgyi kórházba szállították. Itt érte a halál augusztus 18-án. A Réz Pál említette filmvázlatot a Forgácsok 1956-ról címmel összefoglalt töredékek közé soroltuk (1975). Egy barátom, D. P. kezdeményezett kezdeményezte beszélgetés felizgatta öregedő emlékezetemet. Kíváncsiságomat is hátrafelé, múltam irányában. A részletek - melyeknek összegét életnek nevezik - a ■véd jelen nyomása alatt kivonultak volt eszméletemből; csalogassam vissza őket! A kérdés: önteltségből vagy szerénységből mulasztottam-e el eddig feljegyzésüket, ezúttal elmaradt. De nem is tanító célzattal jegyeztetnek fel, okulásul - kiknek? haszon csak a magam mulattatására. író számára ninos szérakoztetóbbodőtöltés príma szórakozás, szórakoztatóbb, mint újraélni, ha csak kétsíkúan is, elmúlt napjainkat: az öregkor aránylag nyugalmas hovcnycn(?) enyhelyén ülve képzeletünkben feltámasztani a szelőket már értelmetlenné vált szeleket, amelyek egykor de fújtattak Aiolosz 367
