Déry Tibor: Barátságos pesszimizmussal. „A jövőben nem bízom, menetirányunk rossz”. Cikkek, művek, beszédek, interjúk, 1965-1977 - Déry Archívum 17. (Budapest, 2003)
1977 - Éva Demski: Élettörténet mint kortörténet: Déry Tibor. Filmforgatókönyv (Részlet)
1977 ellenére, eredetileg lírai természetűnek jellemezzem magam, aki prózában fejezi ki magát. Aki talán túl sokat foglalkozik a saját énjével, s - hogy is mondjam - nagyobb mértékben szól bele a világ dolgaiba, mint ahogy az számára kiméretett. Nincs objektív képem a világról, mint ahogy senki sem rendelkezik azzal. De az én képem az átlagnál is kevésbé objektív.- Úgy látom, hogy könyveiben és egyes beszédeiben, előadásaiban egy nagyon csendes és barátságos pesszimizmus jut kifejezésre az emberek jövőjét illetően.- Igen, a lehető legrosszabb a véleményem arról az útról, amelyre az emberiség rátért. S minthogy napjainkban nem lehet az ember próféta, mert a prófétasors veszedelmes üzlet, úgy megkísérlem, hogy saját kis köreimben mondjam el véleményem annak a legkisebb reménye nélkül, hogy bármi is megváltozik.- Nincs meg ez a reménye?- Nincs. Mindenesetre ki kell jelentenem - épp egy gyűjteményes kötetem nyomdai javítását fejeztem be, amely a közeljövőben jelenik meg, s amelynek befejezésében annak a véleményemnek adok kifejezést, hogy az emberiség körülbelül már mindent elvesztett, amit egyáltalán el lehetett vesztenie. Az egyetlen, ami még életben tarthatja - az a remény. Ezzel a gondolattal fejezem be a kötetet és ezzel tudom életemet is befejezni.- A reménnyel?- Azzal a reménnyel, hogy tévedni fogok.- S nincs meg az a reménye, hogy munkájával valamit is változtatni tud e tévúton?- Nincs.- De teszi a munkáját, hogy úgy mondjam, ülteti a diófát?- Igen, teszem a dolgom, és végső soron - az életem lényege. Mióta ugyanis íróasztalhoz ültem és írni kezdtem, az alkotás a legfontosabb az életemben.- Fontosak az ön számára a külső eredmények, a siker?- Nem tudom. Azt hiszem, ma nem kerülhetem el az önámítás csapdáját. Tehát: rendkívül keveset adok arra, van-e sikerem. Alig-alig olvasom a bírálatokat, talán nem is olvasom vagy félig őket. Mindez megint az elbizakodottság fejezetébe tartozik. Valószínűleg mégis nagyobb szerepet játszik, mint gondolnám.- Irodalmi díjak és hasonló ünneplések, amelyekkel az önhöz hasonló költőket illetik Magyarországon, hivatalos elismerés és a közéletbe való bekapcsolódás - van- e szava arról, amit ezekkel kapcsolatban érez?- Úgy hiszem, nem panaszkodhatom arra, hogy Magyarországon túl sok elismerést kapnék. Többnyire csak az úgynevezett exkluzív, értelmiségi körökben értékelnek. Ez az elismerés valószínűleg jólesik, s ha elmaradna, talán szomorúságot okozna. De nagy általánosságban az a meggyőződésem, hogy a nép általában úgysem olvas, és ha olvas, nem érti azt, amit olvas. *- Déry úr, az ifjúkoráról beszéltünk. Hogyan jutott el a kommunista mozgalomig, milyen belső és külső indítékok késztették erre?- Valószínűleg sokféle polgári vonatkozás, valószínűleg a polgári viszonyok elleni lázadás. Bár apám ügyvéd volt, tehát nem gazdag. Családunk a vidéki és városi 338
