Déry Tibor: Barátságos pesszimizmussal. „A jövőben nem bízom, menetirányunk rossz”. Cikkek, művek, beszédek, interjúk, 1965-1977 - Déry Archívum 17. (Budapest, 2003)
1977 - Éva Demski: Élettörténet mint kortörténet: Déry Tibor. Filmforgatókönyv (Részlet)
1977 munkássághoz képest mégis jómódban élt - évenként két-három hónap szabadsággal összehasonlíthatatlanul jobban, mint az ország átlaga. De lázadásom, mint azt maga is érzékelheti, inkább intellektuális jellegű volt; bár az idők során egyfajta érzelmi együttérzéssel is megtelt az úgynevezett elnyomott osztályok iránt.- Milyen volt egykor az ön konkrét politikai munkája? Mit csinált? Politikai munkájának volt-e irodalmi vonatkozása? Vagy túlnyomórészt csak írt? Milyen formában vett részt a politikai életben?- Mindig ahhoz tartottam magam, hogy értéktudatát, világnézetét az írónak munkáiban kell kifejezésre juttatni. De az idő tájt, megkésett ifjúságom idején, annak is szükségét éreztem, hogy politikailag tevékenyen ...- ... gyakorlatilag ...- ... a gyakorlatban is részt vegyek. Ennek a politikai tevékenységnek különféle szakaszai voltak. Már 1918-ban - tehát közel hatvan éve — elkezdődött, s ezt kövertően, különféle megszakításokkal, késő öregkoromig tartott. I9l8-ban, tehát az első magyar, úgynevezett októberi forradalom idején, hajói emékszem, az írói direktórium tagja voltam, amely az irodalmi állapotok szabályozására létesült. I9l9-ben emigrálnom kellett - épp e politikai tevékenységem miatt. Bécsbe vándoroltam ki, és ott tovább folytattam azt, amit megkezdtem Magyarországon.- Az ön számára tehát, hogy összefoglaljam, a politikai munka mindig tisztán iro- dalmilag meghatározott tevékenység volt.- így van.- És ez így maradt a további évek során?- így maradt, de nemcsak maradt, hanem az idők során egyre világosabban csak irodalmi művekben öltött testet.- Egy helyütt azt is leírja könyvében, hogy az irodalomra való kizárólagos összpontosítás - mindenesetre én így értettem - sok írónál egyfajta vaksághoz s egyfajta tehetetlenséghez vezetett mindazzal szemben, ami a késő húszas és harmincas években özönvízszerűén Európára zúdult. Azaz: igen sok derék ember nem tudta akkor felfogni, hogy mi történik a nagyvilágban, s hogy a végzet milyen sebességgel közeledik feléjük. Mit csinált ön ezekben az időkben? Előre látta, hogy mi fog történni?- Melyik években?- A késő húszas, korai harmincas években, tehát a fasizmus kezdetén.- Nagyképűség lenne, ha most azt mondanám, hogy akár sejtelmem lett volna arról, ami bekövetkezett.- Nem lehetett ezt látni? Vagy egyesek nem akarták ezt meglátni?- Fogas kérdés. Az emberek önvédelmi ösztöne megkísérli, hogy kisebbítse vagy elhallgassa a veszélyt - annak érdkében, hogy egyéni létét valahogy rendben tartsa; természetes emberi reakció. Ezenkívül az emberek ki vannak szolgáltatva kormányaiknak, politikusaiknak. Valamennyiünket irányítanak, s mi - kényelmi szempontjainknak engedelmeskedve - mindig abban bízunk, hogy mindez nem vezet majd rosszra. * 339
