Déry Tibor: Barátságos pesszimizmussal. „A jövőben nem bízom, menetirányunk rossz”. Cikkek, művek, beszédek, interjúk, 1965-1977 - Déry Archívum 17. (Budapest, 2003)
1977 - Fehér György: Emlékek József Attiláról. Tv-beszélgetés Déry Tiborral
1977 Az interjú végén felolvasott idézet forrása Déry Emlékül című cikke, amely eredetileg a Szép Szó 1938-as József Attilának szentelt számában jelent meg (utánközlése: Botladozás. Lkot. 585-592.). A visszaemlékezés bizonyos részeit - így az idézett sorokat is - Déry utóbb beépítette az ítélet nincs említett fejezetébe. - Az „Aki dudás akar lenni” kezdetű népdal első versszakát József Attila a Medvetánc (1934) című kötetének élére állította. DÉRY. Az, hogy az ember túléli a barátait és a rokonságát, nem tiszta öröm. Mert jönnek a kérdések és emlékeket kérnek. Ez fárasztó, de nem rettenetes. Az ember ebben a korban - nyolcvankét éves vagyok ugye már - saját munkájával igyekszik elfoglalni magát, mert ki tudja, hogy meddig lehet még. József Attila beállított a Szegő nővéreknek a lakásába, ahol én épp egy fordításomat diktáltam. (A Szegő nővérek az írók gépírónői voltak, akikhez bármikor be lehetett menni, az ember mindig kapott feketét, esetleg ebédet, hogyha akart, ott aludt. Vendégszerető házuk volt.) Tehát József Attila benyitott a Szegő sistereknek az irodájába, volt ott egy dívány, lefeküdt a díványra, és elkezdtük a játékot. - Hozzá kell tennünk, hogy Németh Andor profi módra, kiválóan tudott barkochbázni - (nem tudom, ez a játék még érthető-e a mai közönség számára), én is elég jól barkochbáz- tam, úgyhogy rövid idő alatt eljutottunk odáig: kinek a személye játszik szerepet ebben a délelőtti vagy délutáni játékban. Judit élettársa volt Attilának, kitűnő élettársa, mondhatni. Napközben egy gyárban dolgozott, utána hazajött, rendbe tette a lakást, rendbe tette Attilát, megetette, megitatta; annak ellenére, hogy Attila gyakran még az éjszakáit sem töltöte vele. És onnét kezdve, hogy megvolt a személy, már nem volt nehéz további sakklépéseket tenni abban az irányban, hogy Judittal történt, ami történt, jó-e, rossz-e, mi lett a vége és így tovább. Attila vidáman, mosolyogva feküdt a díványon, én mellette, és rövidesen kiderült, hogy Judit öngyilkosságot kísérelt meg. Ez meglepő volt valamennyiünk számára. Kiderült később az is, hogy azért kísérelt meg öngyilkosságot - azért mondom, hogy kísérelt csak meg, mert túlélte, meg lehetett menteni -, mert Attila zsebében egy más nőhöz szóló szerelmeslevelet talált. A rendkívüli lélekjelenlét vagy a mindnyájunkban élő emberi kegyetlenség, amellyel Attila ezt egy barkochba játék során hozta tudomásunkra, ez engem még ma is elámít. Emlékeztetni szeretnék Attila egyik versének sorára - címét megint nem tudom -, „ölni szeretnék, mint mindannyian”. Ez volt az a sor, amely háttérül szolgált erre a tulajdonképpen fagyos jelenetre, ami ott Németh Andor lakásán lejátszódott. Mielőtt rátérnék magára a tárgyra, elmondanám, hogy nekem nincs összefüggő emléksorozatom Attilával való barátságomról - inkább egyes részletekre emlékszem. Aminek egyik oka az, hogy rossz a memóriám, a másik, hogy barátságunk tulajdonképpen rövid szakaszokra oszlott, én életének sok részletéről egyáltalában nem is tudtam; akkor sem, amikor igen meghitt baráti viszonyban voltunk. Az akkori Vilmos császár út Seeman kávéházában Osvát Ernőnek, a Nyugat szerkesztőjének volt egy páholya - odajártak az írók -, ott tartotta a szerkesztőségi órá331
