Déry Tibor: Barátságos pesszimizmussal. „A jövőben nem bízom, menetirányunk rossz”. Cikkek, művek, beszédek, interjúk, 1965-1977 - Déry Archívum 17. (Budapest, 2003)
1976 - Albert Zsuzsa: Déry Tibor - találkozásairól. Rádióbeszélgetés Déry Tiborral.
1976 hanem följegyzete magának gondolatait is. Ráadásul elolvasta Lukács Györgynek Goethé-ről szóló könyvét és a könyv margóján odaírta megjegyzéseit. Hogy ezek milyenek, nem tudom, mert ez a könyv elveszett. Ellenben fennmaradt egy háztartási könyve, a házvezetőnőjével való elszámolásokról, ezekbe is beírta az olvasás közben szerzett élményeiből azt, amit a maga számára megörökítendőnek tartott. Ha egy szép mondatot vagy egy úgynevezett szép mondást fedezett fel Lukácsnak a Goethéről szóló könyvében, akkor azt beírta a háztartási elszámolások közé. Ez az irodalomszeretet, ez nem ragadt rám. Úgy látszik formát, alakot cserélt. Én az irodalmat nem olvasni, hanem csinálni szeretem.- Amikor 1919 után Déry Tibort, aki az írói direktórium tagja volt, fiatal íróként, Magyarországon zaklatták, kénytelen volt elválni az édesanyjától, megnősült és emigrációba ment, ha jól emlékszem, hét évre. Akkor találkozott az emigráció egyik állomásán, Bécsben, Kassák Lajossal. Akar erről beszélni?- Szívesen, csak itt most megint emlékezetmorzsákat kell összeszednem. Én Kassákot Pesten is ismertem már, de csak messziről. És meg kell vallanom, hogy nem becsültem, csak később, amikor Bécsben már magam is jelentős írói metamorfózison mentem át, akkor kezdtem eszmeileg is közeledni hozzá, s nemcsak azért, mert kommunista volt - és a saját módján volt kommunista, nem előírásszerűén, ami nekem akkor nagyon megfelelt - , hanem alkotásainál fogva is. Akkor kezdtem csak megérteni. És akkor közelebbi barátságba is kerültünk, nem túl közelibe, mert mind a ketten distanciát tartottunk. Valószínűleg Kassák részéről indult el ez, ő egy hűvös jellem volt, nem szeretett tegeződni például, még barátságunk késői éveiben is uramo- zott engem, én őt. És, hajói emlékszem, a nyugatosok közül is, azt hiszem, csak Babitsosai tegeződött. Hozzá szeretném még tenni, hogy amikor emigrációból hazajöttünk - úgyszólván azonos időben vagy alig néhány hónapnyi különbséggel Kassák is, meg én, a Kas- sák-csoportnak is néhány tagja -, akkor egy ideig kiadtunk közösen egy folyóiratot, Dokumentum volt a címe, amelynek azonban összesen csak öt száma jelent meg. Részben pénzhiány miatt, valószínűleg cenzúra-akadályoztatás is fennforgott, de ebben a pesti korszakban, azt hiszem, hogy - noha voltak ellentéteink vele - emberileg is sokkal közelebbnek éreztem magamhoz, mint akár a bécsi korszakban.- Déry Tibort én magamban „érzékeny lázadónak” kereszteltem el. Lehet, hogy nem én, lehet, hogy ő sugalmazta ezt a jelzőt. Olyan érzékeny lázadónak, aki sokszor magával is szembefordul, és rendkívül kényes minden igazságtalanságra. Mégis, amikor József Attilával találkozott, úgy emlékszem, azt írja, hogy nem találta különösen szimpatikusnak, pedig az érzékeny lázadó jelző talán József Attilára is érvényes lehet.- A József Attilával való első találkozás, mint általában az emberekkel történő első találkozások, megtévesztő hatású volt. Én a Nyugatnak Osvát Ernő szerkesztői páholyában, ha jól emlékszem, az egykori Seemann kávéházban [találkoztam vele], mert az írók akkoriban kávéházakban találkoztak.- Hol volt ez a Seemann kávéház? 303
