Déry Tibor: Barátságos pesszimizmussal. „A jövőben nem bízom, menetirányunk rossz”. Cikkek, művek, beszédek, interjúk, 1965-1977 - Déry Archívum 17. (Budapest, 2003)
1974 - Réz Pál: Déry Tibor. Tv-interjú
1974 tak, akit azonban Makai makacsul Lucie-nek nevezett, és a másik húga, a kisebbik húga, és egyszer levitt oda ...- Hódmezővásárhelyen lehetett az.- Az volt, Hódmezővásárhely volt, egyszer Makai levitt kettőnket, kocsijába ültetett, aznap, amikor megkapta a vezetési engedélyt, sofőr is ült mellette. Pesten a sofőr vezetett, amikor kiértünk az országúira, akkor Makai vette át a kormánykereket, de nem bíztunk meg benne. Arra emlékszem, hogy mind a ketten egymásra néztünk József Attilával, és a legközelebbi, már nem tudom melyik kisvárosban kiszálltunk azzal, hogy majd vonaton utánad megyünk Ödön, mert jobb az, ha egyedül mégy és ...- Te tudsz vezetni?- Nem.- Nem is tudál soha?- Nem, soha nem tudtam. Azt hiszem, már öreg is voltam, amikor megkaptuk az első kocsit, nem is szerezhettem volna vezetői engedélyt.- József Attila jóval fiatalabb volt nálad, ő 1905-ös volt.- Ami annyit tesz, hogy akkor ma 70 éves volna.- Tehát fiatalabb lényegesen, neki még nem lehetne a nyolcvanadik születésnapját ünnepelni.- Csak a hetvenediket lehetne. De hogy egészségesen is megérte volna-e ezt a világot, nem tudom. Mert nekem még kitűnő szervezetem van, mintahogy erről már beszéltünk is, és sok mindenen átmentem, és különösebb hibák nélkül tudtam magamat megtartani. Attila sokkal gyöngébb szervezet volt, szelleme is billenőbb, mint az én makacs, konok ... Ha egészségileg esetleg meg is érte volna ezt a hetvenedik évét, nem bizonyos az, hogy lélekben kibírta volna azt a sok mindent, ami közben történt.- Visszatérve egy mondattal az avantgárd kroszakodra, tehát jórészt a bécsi versekre és részben a később, a Dubrovnikban írt darabjaidra, hogy látod ma ezt az avantgárd korszakodat?- Én ezt magam nem tudom eldönteni. Amikor két vagy három évvel ezelőtt kiadtam összegyűjtött veseimet, akkor belevettem ezekből a versekből egy jó részt, amelyeket ma is élvezhetőnek tartok, de lehetséges, hogy tévedek.- És a darabok? Az óriáscsecsemőt előadták, azt hiszem, kétszer is, nagyon jó kritika fogadta.- Igen, többször is, a szegedi diákoknak az együttese adta elő, sőt végigutazott vele az országon, legalább 15 vagy 20 előadást ért meg. Én azt mulatságosnak tartom, azt hiszem, hogy megállná a helyét egy nagyszínházban is, de hát nagyszínházak nem kapkodnak érte.- A húszas évek végén, a harmincas évek elején, közepén hangváltás történt nálad, realista író lettél. Mi volt az oka annak, hogy más stílust próbáltál, és végül is lényegében emellett maradtál hosszú időre?- Hosszú időre, igen. Én amikor magamnak tettem fölt ezt a kérdést, azzal a kétellyel, hogy vajon nem átöltözött művész vagyok-e, aki stílust vált divat szerint, akkor végeredményben azt véltem megállapítani, hogy tulajdonképpen nem én változ252
