Déry Tibor: Barátságos pesszimizmussal. „A jövőben nem bízom, menetirányunk rossz”. Cikkek, művek, beszédek, interjúk, 1965-1977 - Déry Archívum 17. (Budapest, 2003)
1974 - Réz Pál: Déry Tibor. Tv-interjú
1974 tam az egész idő alatt. Végigtekintve egész írói pályámon, én nem változtam, csak az idő változott meg körülöttem, és az idő más kérdéseket tett fel nekem és másképp, mint ahogy az egyik korszakban, mint ahogy a másik korszakban és esetleg a harmadik korszakban. Tehát levedlettem a bőrömet, mint a kígyó, de ez természetes folyamat volt. Erre a megnyugtató megállapításra jutottam, hogy ez igaz-e, ezt majd eldönti, nem tudom, kicsoda.- Prága, Bécs és Berlin után hol jártál még?- Aztán következett Feldafing, a Starnbergi-tó, utána három évig Párizs, utána Párizsból, amelyet menekülésszerűen hagytam el ...- Miért?- Rossz üzleti spekulációk következtében, igen, mert azok is voltak az életemben, sok minden volt, amiről még eddig nem beszéltünk. Bélyegkereskedőnek tanultam ki, rosszul tanultam ki, rosszul spekuláltam, adós maradtam, nem tudtam kifizetni az adósságomat, Olaszországba emigráltam. Később aztán a családom, illetőleg a nagybátyám kifizette az adósságaimat, amiért ma, halála után is hálás vagyok neki. Olaszországból, Perugiából térhettem vissza a magyar életbe, még nem a közéletbe, attól még messze voltam.- Voltál Dubrovnikban is hosszabb ideig, az később volt?- Az már később volt, igen.- Spanyolországban is éltél.- Ott kezdtem el A befejezetlen mondatot, nem, nem ott kezdtem. Bécsben kezdtem el 1934-ben, a bécsi Schutzbund szocialista felkelés alkalmából, egy kávéházban, arra is emlékszem, hogy karácsony éjszakáján, Bécsben az egyetlen nyitva maradt kávéházában, a Schotten Ringnék a sarkán. Folytattam aztán egészen addig, amíg a bécsi rendőrség kellemetlenkedni nem kezdett, mert hiszen a fölkelés alatt nem szorítkoztam csak a regényírásra, hanem valamennyire részt is vettem a felkelésben, annyiban, hogy szökött schutzbundistákat rejtegettem a lakásomon, hogy segítettem, átsegítettem őket Csehszlovákiába, ahol akkor menedéket kaptak.- Amikor A befejezetlen mondatot elkezdted írni, nem nagyon reménykedhettél benne, hogy az egyhamar meg fog jelenni Magyarországon, mi adott erőt, vagy hogy mertél egy ilyen óriási munkához hozzákezdeni annak a tudatában, hogy az se biztos, megéred-e a megjelenését?- Ez egyike azoknak a gesztusaimnak vagy cselekedeteimnek, amelyekhez még ma is csak gratulálni tudok, hogy volt bennem annyi konokság és annyi ostoba optimizmus, amelyről kiderült, hogy nem is olyan ostoba. A történelem tanított meg rá, hogy nem ostoba, hogy nekiültem, és abban a biztos tudatban, hogy életemben ez nem fog megjelenni, elkezdtem, és be is fejeztem.- Ez elsősorban nagyszabású társadalmi regény, amely a nagypolgárságnak és a munkásságnak az összeütközését tárgyalja, de szerelmi regény is, méghozzá egy reménytelen szerelemé. Ennek kapcsán hadd kérdezzem meg, hogy a nők és általában a szerelem milyen szerepet játszott az életedben és a munkáidban?- Én azt hiszem, minden szerelem reménytelen végeredményben, mert a beteljesülés 253
