Déry Tibor: Barátságos pesszimizmussal. „A jövőben nem bízom, menetirányunk rossz”. Cikkek, művek, beszédek, interjúk, 1965-1977 - Déry Archívum 17. (Budapest, 2003)

1974 - Réz Pál: Déry Tibor. Tv-interjú

1974 én rosszallottam az íróknak minőség szerinti osztályozását, ki tudja azt, hogy ki az elsőrangú író és a ki a harmadrangú író? S elértem annyit, hogy a harmadik rangot törölték, és az én általam ajánlott kifejezésekkel íródeákoknak nevezték őket, akik hát segítséget kapnak induló pályájukhoz, és még arra is emlékszem, hogy Móricz Zsigmond hevesen bólogatott, hogy ez jó szó, ez így rendben van. Erre emlékszem mindössze a direktóriumi működésemből, egyébként pedig nem, nem tudok hamar­jában semmi különösebbet fölidézni.- József Attilával is Bécsben ismerkedtél meg?- Nem. József Attilával az emigrációmból való visszatértem után, Pesten ismer­kedtem meg, Bécsben nem találkoztunk, nem is tudom, hogy egy időben voltunk-e ott. Hát ezek után ...- Ő huszonötben volt, ha jól emlékszem, de lehet, hogy tévedek.- Huszonötben, én pedig tizenkilenctől három évet töltöttem összesen Bécsben, te­hát nem is találkozhattunk. Az emigrációnak a további részletei azután már más helye­ken, más országokban is folytak. Attilával Pesten ismerkedtem meg, Osvát asztalánál.- A Centrálban?- Nem a Centrálban, hanem a Seemann kávéházban, ha jól emékszem, akkor ott volt, szemben volt, azt hiszem, a Nyugatnak a szerkesztősége, az akkori Vilmos csá­szár úton. Osvát egy időben a Seemann kávéházban fogadta az embereit, emlékszem arra, hogy ott ültem a páholyában, amikor József Attila odajött, és Osvát invitálásá­ra leült. Akkor az első benyomásom róla az volt, hogy milyen csúnya keze van, ret­tenetesen göcsörtös, tömpe ujjú keze van, ez volt az első benyomásom róla, ezt az­tán elfelejtettem. Később jó barátságba kerültünk, én a verseit rögtön, az első pilla­nattól kezdve igen nagyra tartottam. Sok személyes részletet nem tudok elmondani erről a barátságról. Homályosan emlékszem arra, hogy nagyon sokat éjjeleztünk egy­mással az akkori Japán kávéházban, amelyik ma, hogy hívják?- írók könyvesboltja. Kávéház már nincs.- írók könyvesboltja, igen. Nincs? Miért nincs?- Nem tudom, de nincs.- Azért nem tudnak írni a mai írók, azok kivételével, akik tudnak. No most, arra emlékszem, hogy a Japánban üldögéltünk, József Attila kitűnően sakkozott, rengete­get sakkozott, én nem tudtam, nem sakkoztam vele, de volt társaságunk, volt egy ilyen - hogy is hívják? - törzsasztal, törzszasztalai votlak az íróknak a Japán kávé­házban, amelyben ha az embernek nem volt pénze, akkor a feketéjét hitelben fogyasz­totta, úgy, mint később a New Yorkban is. Arra is emlékszem, hogy nagyon gyakran sétálgattunk éjszaka a kávéházi beszélgetés után, az utcán ide-oda kísérgettük egymást. Attila néha nálam aludt, volt egy fölös díványom, és arról is van egy ilyen érzéki em­lékem, hogy milyen gyerekes teste volt a lepedő alatt. Aztán egy alkalommal levitt - hol lakott, hol lakott akkor a két nővére? - a Kiskunságban valahol. Nem tud senki sem kisegíteni?- De, Makai, Makainál.- Makai ügyvéd és a Lucie nevezetű felesége, akit tulajdonképpen Jolánnak hív­251

Next

/
Thumbnails
Contents