Déry Tibor: Barátságos pesszimizmussal. „A jövőben nem bízom, menetirányunk rossz”. Cikkek, művek, beszédek, interjúk, 1965-1977 - Déry Archívum 17. (Budapest, 2003)
1970 - Polner Zoltán: A Cs.m.H. vendégkönyve
1970 Polner Zoltán: A Cs.m.H. vendégkönyve: Déry Tibor Először: = Csongrádmegyei Hírlap 1970. ápr.9. 82.sz. 5. Tárgyi és életrajzi vonatkozások: a győri műkedvelők „ősbemutatóját" követően a szegedi Egyetemi Színpad fiataljai vitték színre Az óriás- csecsemői, Paál István rendezésében. Déry és felesége 1970. március 22-én és 23-án is ott volt a Liliom utcai Egyetemi Klub előadásain. A bemutató hajnalig tartó beszélgetéssel zárult; a következő napon Déry a Tiszatáj főszerkesztőivel, az írószövetség helyi csoportjával találkozott, majd 24-én interjút adott Polner Zoltánnak (1933-), a Csongrádmegyei Hírlap munkatársának. — Ha az interjú megjelenésére tekintünk, meglepődve állapíthatjuk meg, hogy közben több, mint két hét telt el. Ez a húzás-halasztás talán azt is érzékelteti, hogy a balosságáról elhíresült megyei első titkár, Komócsin Zoltán „birodalmában” a pártvezetés nem igen rokonszenvezett Déry személyével és „modernizmusával. ” A tervezett mű, amelyet Déry az utolsó mondatban említ - a Képzelt riport egy amerikai pop-fesztiválról. Igen, Déry Tibor megöregedett, de a szemei fiatalok maradtak. Ragyogásuk, csillogásuk semmit sem vesztett egykori fényéből, sőt ma még nyugtalanabbak, mint néhány évvel ezelőtt. Különös szemek - gondoltam magamban, miközben az újságíróklub egyik asztalához kísértem az idős írót és feleségét, a szegedi Egyetemi Színpad bemutató előadása után. Déry Tibor aznap délelőtt érkezett Szegedre. Felkereste a Tiszatáj szerkesztőségét, este megtekintette Az óriáscsecsemő című drámájának előadását és most, késő éjszaka a fiatal színjátszók, egyetemi hallgatók gyűrűjében elemzi darabját, dicséri a rendezés erényeit, kifogásolja a helytelen beállításokat. Egyszóval: tanítja, oktatja a fiatalokat. Déry Tibor az egyik legérdekesebb, legvitatottabb magyar íróegyéniség. Gondoljunk csak az ítélet nincs című könyve körül nemrégen lezajlott vitára. A ma hetvenhat éves prózaíró Budapesten született. A Tanácsköztársaság idején tagja volt az írói Direktóriumnak. írói felfedezése Osvát nevéhez fűződik. Lia című kisregényével 1917-ben tűnt fel a Nyugatban. A Tanácsköztársaság bukása után emigrációba kényszerül. Először Csehszlovákiába vezet útja, majd Bécsben és Döblingben tölt el két évet. Munkatársa lesz a Bécsi Magyar Újságnak, majd a szociáldemokrata Panoráma hetilapnak. Később Párizsba vándorol és csak 1926-ban tér haza - hosszú és viszontagságos út után - Magyarországra. A harmincas évek elején azonban ismét kül164
