Déry Tibor: Barátságos pesszimizmussal. „A jövőben nem bízom, menetirányunk rossz”. Cikkek, művek, beszédek, interjúk, 1965-1977 - Déry Archívum 17. (Budapest, 2003)
1968 - Wolfgang Kraus: A kiközösítőrő 1. Tv-interjú
1968 Bécsbe jött az Irodalmi Társaság meghívására, és felolvasást tartott új könyvéből. Most Wolfgang Kraus beszélget vele.- A kiközösítő a címe annak az új regénynek, amelyik néhány héttel ezelőtt jelent meg német nyelven. A regény a korai kereszténység korában játszódik. Déry úr, törtélmi regénynek nevezi ezt?- Nem szeretem az általános irodalmi kategóriákat. így ehhez a könyvemhez sem szeretném igényelni a „történelmi regény” címkéjét, annál is kevésbé, mivel úgy gondolom, hogy a fantáziának itt talán nagyobb játékteret engedtem, mint az úgynevezett történelemnek, amit különben szintén képzelettel dolgoznak fel. Talán csak annyi közöm van itt az életrajzi mondához, hogy ezt a könyvet szigorú dokumentáció alapján írtam, vagyis támaszkodtam Szent Ambrus prédikációira, leveleire, életére vonatkozó feljegyzésekre, tehát pontos leltárba vettem őket, aztán ezt a leltárt átadtam a képzeletemnek, és azt mondtam neki. „Csinálj velük valamit.”- Milyen szerepet játszik önnél a képzelet? Mert hiszen a korábbi, G.A. úrX.-ben című nagy regényében is, amelyik utópikus légkörben játszódik, igencsak tág teret kapott. Hogyan különböztetné meg azt más utópikus regényektől, Huxley vagy Orwell műveitől? Mivel jellemezné az eltérést azoktól?- Elsősorban talán azzal, hogy Huxley éppúgy, mint Orwell, egy eszmét, egy elvont eszmét öltöztetett fantasztikus formába. Én megkíséreltem eleven emberi alakokat ábrázolni egy meghatározatlan időben, egy meghatározatlan földrészen, ámde, amint mondottam, eleven embereket. Ami pedig a környezetüket, ezeknek az eleven embereknek a fantasztikus környezetét illeti, mindenképp arra törekedtem, hogy jóllehet természethű modell után, de mégiscsak saját kényemre és kedvemre, vagyis képzeletem uralma alá hajtva rajzoljam meg. Műsorvezető. Déry Tiborral felvett beszélgertésünk folytatását második kiadásunkban, a kettes programon láthatják. II- Hogy is volt az ön első nagy regényével, A befejezetlen mondattall Igencsak közrejátszott a politikai realitás ...-Hol?- A befejezetlen mondatban ... az egész történetben, a felépítésében ... Miképpen volt ez a regény? ... Milyen funkciót tulajdonítana ön ennek a regénynek az egész életművében?- Úgy gondolom, ez volt az első tisztességes könyv, amit írtam; abban az értelemben látom „tisztességesnek”, hogy itt végre már kitanultam a mesterségemet. Addig én jószerivel dilettáns vagy rossz író voltam ... annak tekintettem magamat. Itt kezdtem félig-meddig elfogadható íróvá válni. Ami pedig, mondjuk, a valóságot - a valóság elemeit - illeti ebben a regényben, az meglehetősen nagy szerepet játszott, de nem a maga természetadta alakjában, vagyis nem úgy, hogy én azokat a figurákat, akiket ismertem az életben, egyszerűen átültettem volna a regénybe, vagy helyzete130
