Déry Tibor: Barátságos pesszimizmussal. „A jövőben nem bízom, menetirányunk rossz”. Cikkek, művek, beszédek, interjúk, 1965-1977 - Déry Archívum 17. (Budapest, 2003)
1968 - Wolfgang Kraus: A kiközösítőrő 1. Tv-interjú
1968 két másoltam volna bele. Megkíséreltem ezeknek a figuráknak az esszenciáját, a történet lényegét, vagy ha úgy tetszik, a politikai szituációk lényegét újraalkotni.- Déry úr, ezt a könyvet ön Bécsben kezdte írni. Milyen a viszonya Ausztriához, ahol hosszú élete során több évig élt, majd később is, egy rövidebb ideig?- Olyan a viszonyom hozzá, mint egy kedves és távoli rokonhoz. Anyám születésére nézve bécsi nő, én magam, amint ön az imént említette, hosszabb időt töltöttem el Ausztriában, gyakorta Németországban is, de végül is az ország életébe sohasem [kivehetetlen szavak], mindvégig idegen maradtam. Nekem Bécsről volt fogalmam, Bécsben jártam-keltem, de úgy áll a dolog, hogy életem során nem tanúsítottam nagyobb érdeklődést Ausztria iránt, mint például Franciaország vagy Olaszország iránt.- Volt ebben a korai időszakában valamilyen irodalmi példaképe?- Igen. Méghozzá osztrák: Karl Kraus.- Hogyhogy Karl Kraus? Talán mint afféle [kivhetetlen szó]?- Nem tudom, csak annyit mondhatok, hogy valahányszor ifjúkoromban a kezembe került a Fackel egy-egy füzete, mindent, ami csak Kraustól megjelent, a Fackel egész évfolyamaiból [kivhetetlen szó], és hosszú ideig ... az ő írói személyessége maradandó benyomást tett rám, és még ma is becsülöm.- Déry úr, térjünk át Krausról a nyelvre. Ön egészen precíz németséggel beszél; hogyan alakult ki ez? Mindenekelőtt mit jelentett ez önnek, vagy inkább milyen következményekkel járt arra a magyar nyelvre nézve, amelyen ön ír?- Én több idegen nyelvet ismertem már kora ifjúságomtól kezdve, miután, amint mondottam, anyám születésére nézve bécsi nő volt, és mi odahaza németül beszéltünk. Lehetségesnek tartom, hogy ezek az idegen nyelvek — Svájcban is eltöltöttem gyerekként egy esztendőt -, hogy ezek az idegen nyelvek zavarólag hatottak a magyar nyelvérzékemre, vagyis hogy nem olyan elemi módon ismertem és uraltam a nyelvet, mint ahogy egy írónak kell. Hozzá kellett még tanulnom. írói karrierem ... karrierem! ... írói munkásságom kezdetén, írói zsengéim időszakában még nagyon gyengén tudtam magyarul, és csak lassan, lassan tanultam ki a szakmámat.- Eleinte költemények írásával kísérletezett.- Igen, igen, de ez csak rövid ideig tartott, hála istennek.- Déry úr, Magyarországon, azt hiszem, épp most jelenik meg egy könyve, vagy talán egy folyóiratban nyomtatták ki, Önarckép címmel. Ez egy önéletrajz?-Ez egy bizonyosfajta önéletrajz, csak én jobb szeretnék a megnevezésére egy másik szót használni, éspedig azt, hogy „önarckép”, mivelhogy ez nem életemnek időrendben való földolgozása, a kezdettől a vég ... közeiéig, hanem azt mondanám, hogy egy kompozíció életemnek, a társadalomnak, bizonyos ismerőseimnek különböző, számomra fontos eseményeiből, egy kompozíció, amelyik, mondjuk, ugyanúgy állott össze, mint ahogyan egy festő viszi vászonra a színeket és a formákat: egy neki tetsző és dokumentáris formában, vagyis hát el akar mondani valamit színekkel és alakokkal, éspedig olyan sorrendben, ahogyan ezek a színek és alakok a vásznon láthatók. Ugyanezt kíséreltem meg én is ebben a könyvben. 131
