Déry Tibor: Barátságos pesszimizmussal. „A jövőben nem bízom, menetirányunk rossz”. Cikkek, művek, beszédek, interjúk, 1965-1977 - Déry Archívum 17. (Budapest, 2003)
1968 - Dohogás a Balaton mellől
1968 van szó. Csakhogy nem alaptalanul felejt az ember. A feledékenység megtakaríthatta a kritikusnak a terhes bizonyítási eljárást. Megkönnyíthette neki kiszemelt célja gondtalan elérését: a kommunizmus diszkreditálását. Könyvem segítségével. 2. Stephan Vajda úr azt állítja, tizenöt évvel ezelőtt „óvatosan visszakoztam... a magyar KP mindenható főideológusával, Révai Józseffel” vívott küzdelem eldöntésétől. Ez az állítás nem igaz, de nem tekintem személyem rágalmazásának. Megint csak azért került ez ide - természetesen fölöttébb dicsérőleg -, hogy Vajda úr kommunistaellenes állásfoglalását támogassa. Hogy ez jogos-e, nem az én dolgom megítélni. De az állítás hamis: én sajnos nem visszakoztam a küzdelemtől, ennek következményei pedig, azt hiszem, ismeretesek a külföldi olvasóközönség előtt is. 3. Vajda úr a dicséretes szándéktól indíttatva, hogy a kommunizmust az én élettörténetem segédletével is közmegvetés tárgyává tegye, visszanyúl a múltba. Eközben kisebb-nagyobb tévedések csúsznak be, ezeket a „zsurnalista erkölcstelenség” gyűjtőfogalma alá veszem. Nem igaz, hogy 1918-ban, mielőtt beléptem volna a Kommunista Pártba, egy svájci tanulmányúiról tértem haza. Nem igaz, és nem is fontos, de: az első világháborút és a rákövetkező forradalmakat egyfolytában Magyarországon éltem végig, nem térhettem tehát haza svájci tanulmányúiról. Rubrika: felületesség. Nem igaz, hogy engem már 1917-ben elítélt volna „egy k. u. k. bíróság... a magyar közerkölcsvédelmi törvény értelmében”. Elítélésemre egy m. kir. bíróság kerített sort, merthogy Magyarországon nem léteztek k. u. k. bíróságok. Rubrika: tudatlanság. Nem igaz, hogy 1919-ben, a magyar Tanácsköztársaság napjaiban nekem mint az „írói direktórium” tagjának „felsült költőkkel és bosszúvágyó zugújságírókkal kellett osztoznom hivatalomon”. Egyetlen újságíró sem volt tagja a direktóriumnak, amelyet a leginkáb nagyrabecsült, ma már klasszikusnak számító írókból állítottak össze. Rubrika: tudatlanság, felületesség, vagy tudatos rágalmazás politikai okokból. Nem igaz, hogy 1962-ben kaptam kegyelmet. Két évvel korábban, 1960-ban kegyelmeztek meg. Rubrika: felületesség. Végezetül: ha az ön számára, kedves Nenning úr, terjengősnek tetszik az érvelésem, kérem, írja a javamra, hogy mialatt leírtam, magam is szinte illetlen módon untam. De szükségesnek láttam a kimerítő részletezést, hogy jellemezhessek egy köz- veszélyes módszert, amely ezúttal egy olyan folyóiratba is beólálkodott, ahol nagyra tartják a rendességet. Lehet, hogy kifogásolok egyet s mást a nálunk uralkodó eszmékből, és számos vaskalapos értelmezőitől is elhatárolódom, ámde nem azon az alacsony nívón, amelyen ebben a cikkben Vajda úr csapongóit. Munkásságom és életem nem ugródeszka politikai ambíciókhoz. Barátsággal üdvözli DÉRY TIBOR (e. i. sz. Balatonfüred) 125
