Déry Tibor: Barátságos pesszimizmussal. „A jövőben nem bízom, menetirányunk rossz”. Cikkek, művek, beszédek, interjúk, 1965-1977 - Déry Archívum 17. (Budapest, 2003)
1968 - Dohogás a Balaton mellől
1968 prágai reformtörekvéseket. Mielőtt azonban túlságosan meglódulna a képzelet, érdemes szembenéznünk a tényekkel: Déry eredeti, Balaton- füredről írt levelének kelte: 1968. június 17., a „bevonulás” augusztus 21-én történt, a Népszabadság pedig csak október 19-én közölte az inkriminált részleteket. A külső „sugallat" ellen szól a józan ész is, hiszen arra legfeljebb 1968 május vége - június eleje között kerülhetett volna sor. A kitűnő Neues Fórumot, amely korábban Lukács György számos tanulmányát közölte - és Déry előtt is megnyitotta lapjait - Magyarországon legfeljebb tucatnyi kutató, értelmiségi olvashatta, s a nagypolitika szempontjából külföldi hatása is elhanyagolható volt, hiszen csak a folyóirat - ha nem is eldugott, de - kevésbé kiugró bírálatai között jelent meg. Verébre nem szoktak ágyúval lövöldözni. Célravezetőbb, ha feltételezések helyett magára az íróra figyelünk, aki a nyilvánosságnak szánt levelének első, személyes (és a közlésnél elhagyott) bekezdésben az alábbiakban indokolta felindulását Günther Nenningnek, a Neues Forum szerkesztőjének: „Baráti egyetértésével Vajda István úr néhány hamis adatát, dátumát és megállapítását szeretném helyreigazítani, nem is annyira az igazság miatt - amely a legritkább esetben érdemli meg, hogy megvédjék -, hanem a velem született, tűrhetetlen pedantéria s talán még inkább az újságírói felületesség és tisztességtelenség elleni kicsinyes bosszankodás miatt.” - S hogy kerülnek e válaszba a politikai passzusok? Fogadjuk el ez esetben is szó szerint azt, amit Déry cikkében leírt az indoklásban. Egyben hitelt adva annak az évekkel korábban (Nyugaton és Keleten egyformán) kinyilvánított kívánságának, hogy nincs szándékában részt venni semmilyen napipolitikai csatározásban. (S ezt azért nem árt ismételten emlékezetbe idézni, mert a rendszerváltást követően több ízben is megkérdőjelezték e szándékát és sanda gyanúsításokkal Déryt a Kádár-rendszer politikai kiszolgálójának állították be. Voltaképpen ezt tette az író egykori életrajzírója, Ungvári Tamás is - Déry születésének századik évfordulóján tartott konferencián - feltételezésekbe vagy még lazábban: kérdésfeltevésekbe csomagoltan sugallva azt, hogy a nyilatkozó nem saját indításból, hanem a bevezetésünkben jelzett külső késztetésre vetette papírra az alábbi dohogást, l. U.T.: Déry, Aczél és börtön, in D.T. úr X.-ben. Bp., 1995. 144-145.) Kedves Nenning úr!A kritikusok véleményét és ítéletét szótlanul kell tűrnie az írónak. Nem való, hogy ilyesmiért panaszt tegyen. Sem abban az esetben, ha a vélemény félreérthetetenül elismerő, mint Vajda úré az én könyvemről, sem akkor, ha a dicséret csak arra szolgál, hogy másfajta támadást fedezzen, tegyen elfogadhatóvá, igazolhatóvá. Azt sem kifogásolom, ha a kritikus ahelyett, hogy foglalkozásszerű feladatát 123