Déry Tibor: Barátságos pesszimizmussal. „A jövőben nem bízom, menetirányunk rossz”. Cikkek, művek, beszédek, interjúk, 1965-1977 - Déry Archívum 17. (Budapest, 2003)

1968 - Az állatok segítséget kérnek

1968 ügye ekkor még a pártállam által megtűrt civil kezdeményezés volt, az Egyesület örökös fővédnöki tisztét Károlyi Mihályné, az első magyar köz­társaság elnökének külföldön élő özvegye látta el - némi tüntető önálló­sággal; így a mozgalom támogatása enyhe ellenzéki színezettel bírt. Az /. kér. Bem rakpart 6. alatt megtartott összejövetelen (közgyűlésen) Déryné feljegyzései szerint az írók közül Devecseri Gábor, Karinthy Ferenc és feleségeik is jelen voltak. Az eseményről egyetlen lap sem adott hírt. A segítség egy részét már megkapták: a társadalom jóindulatát. Amióta az Állatvé­dő Egyesület 1967. május 20-án hivatalosan megalakult, nemcsak állattulajdonosok, nemcsak magánosok, nemcsak a közhangulat, de maga az állam is azon igyekszik, hogy elviselhetőbbé tegye azoknak a hozzánk oly hasonló élőlényeknek a sorsát, amelyekkel együtt élünk, de amelyek még a legnyomorultabb embernél is jobban ki vannak szolgáltatva a természet és a társadalom bántalmainak. A betegségeknek pél­dául, mert a megbetegedett kutya, macska, madár stb. csak kivételes esetben kerül emberi gondozásba, pedig a legtöbb sérelem attól éri, hogy az emberi társadalomba van bezárva. Falun legfőképp, de városban is az autó elgázol kutyát, macskát: vagy meggyógyulnak maguktól, vagy elpusztulnak. Nincs érzelmi kölcsönösség; még nemigen hallottam arról, hogy egy kutya ült volna a volánnál, embereket gázolt és a sorsukra hagyta volna őket. S továbbmenően, a kutyák nem kötik láncra a hamis, harapós embert, a macskák nem nyúzzák meg és nem akasztják fel gazdájukat. Fordítva akárhányszor! Az állat az ellenállás lehetősége nélkül ki van szolgáltatva a társadalomnak. De az egyes ember gonoszságának vagy szeszélyének is, testestül, lelkestül, csu­paszon, védekezésre képtelenül. Ha egy ember igazságtalanul megsért egy állatot, az nem perelheti becsületsértésért, de még csak nem is pofázhet vissza, mert belerúg­nak. Nem folyamodhat az igazságszolgáltatáshoz könnyű vagy súlyos testi sértés esetében sem, gyakorlatilag az sem torolható meg, ha agyonverik. Önkény, szeszély, rossz hangulat, durvaság, zsarnoki hajlam, szadizmus - védtelen velük szemben. Oly kizárólagos magántulajdona az embernek, mint egy asztal, melyre dühében öklével rácsap, vagy egy tányér, melyet a földhöz vágva darabokra tör; rajta töltjük ki bosz- szúnkat az életben elszenvedett vereségeinkért, melyeket nem torolhattunk meg. Még nyerészkedünk is rajta: mint egy eleven hús-vér gyárban utódokat termeltetünk vele, s a gépet - tekintet nélkül eleven érzelmeire - csak a gyártulajdonos érdeke és belátása védelmezi. Valójában az állat, az emberi társadalommal együtt élő állat a legárvább lény a világon. Megvédeni csak a társadalom szervezett összefogása védheti meg. Ezért van szükség állatvédő egyesületekre. Az állatvédő egyesületeknek pedig, mint egykor Montecuccoli tábornoknak a háború folytatásához, három dologra [van szüksége]: pénz, pénz és pénzre. 108

Next

/
Thumbnails
Contents