Kalla Zsuzsa - Takáts József - Tverdota György (szerk.): Kultusz, mű, identitás - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 13.; Kultusztörténeti tanulmányok 4. (Budapest, 2005)
Kelevéz Ágnes: „Római szó kopik a szennyes ajkon..." Egy Babits-vers román-magyar viszontagságai
A Kelevéz Agnes „RÓMAI SZÓ KOPIK A SZENNYES AJKON..." Egy Babits-vers román-magyar viszontagságai Kevés vers van a magyar irodalomban, ami politikailag ártatlanabb szándékkal íródott, s nagyobb vihart kavart volna mint a Vásár című, melyet első, Fogarason töltött évében, 1908 késő őszén írt Babits Mihály. Friss hótól pöttyös báránybőr süveg, vásári pénz koppan a durva markon, kilógó ing, zord búsa szemivek, s római szó kopik a szennyes ajkon. Sötét örménnyel alkud az oláh, szekérre szórva hosszuszőrü szűre; kis kutya béfut a szekér alá s gyáván vonít a tarka népsürűre. A vers keletkezésének körülményeiről barátjának, Szilasi Vilmosnak így emlékezik Babits: „Fogaras / 908. / Közvetlen élmény után / azonnal; vásárnapon."1 A vallomás egy poétikailag fontos pillanatot rögzít: a fiatal Babits műhelyében a »közvetlen élmény alapján azonnal« megszülető versek nagy ritkaságszámba mennek, s a Vásár egy új, közvetlenebb hangolású korszak kezdetét jelzi: a filozófiai tartalmú, objektív lírai alkotások között egy könnyed, impresszionisztikus életkép. A Holnap megjelenése miatt hirtelen reflektorfénybe került Babits nem is tartogatja sokáig fiókjában gyorsan elkészült művét, hanem elküldi A Hétnek, amelyben nemsokára, 1908. december 27-én megjelenik, majd pedig, mint oly sokszor máskor, a verset másodközlésben a Fogaras és Vidékében 1909. január 24-én szintén leközölteti, végül nem sokkal később beválogatja a Levelek írisz koszorújából című első kötetébe is, s ettől kezdve minden kiadásban és gyűjteményes kötetében szerepelteti. A látszólag egyszerű, Arany János-i hagyományokon nyugvó, zsánerképekkel2 teli versnek komoly utóélete lett. A „római szó kopik a szennyes ajkon" majdnem félévszázadon keresztül, a politikai félremagyarázás makacsságának ékes bizonyítékaként, a Babits-életmű szövegközlésének egyik kényes pontjává vált, s kultúrpolitikai jelentőséget kapott. Köztudott, hogy 1945 után tizenhat évig ideológiai alapon nyugvó mellőztetés miatt nem jelenhetett meg a költő gyűjteményes kötete, s hogy végül a nehezen kijövő versekből többet, irredentának nevezett hangjuk miatt, kicenzúráztak. E megbélyegzés olyannyira nem a valódi hangvétel és mondanivaló alapján 110
