Kalla Zsuzsa - Takáts József - Tverdota György (szerk.): Kultusz, mű, identitás - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 13.; Kultusztörténeti tanulmányok 4. (Budapest, 2005)
Csaplár Ferenc: Kassák születésnapjai (1917-1967)
meg, s 1947. március 21-én az alábbi szöveget írta a belső címlapra: „Kassák Lajosnak, születése napjának 60. évfordulóján szeretettel küldi ezt a könyvet Heltai Jenő, aki ezt az egyetlen példányt mindmáig hűségesen megőrizte."62 Kassák a születésnapra ezúttal nem írt verset. A „hivatalos nemzeti ünneplés" légköre nem bizonyult alkalmasnak költői mű megszületésére. 1955 1947-től vált szokássá, hogy március 21-én barátai, tisztelői meglátogatták Kassákot.63 Az évek során kialakult a születésnapi összejövetelek szertartásrendje. Kassák e napon szokása ellenére korán kelt, megborotválkozott, feketekávét főzött, és várta a látogatókat. Az ajándékul hozott italokat elfogyasztotta vendégeivel, elbeszélgetett velük politikáról, irodalomról, művészetről, felesége, Klára asszony verseket olvasott fel. Az 1950-es évek első felében - Kassák „belső emigrációjának" idején - a születésnapon köszönteni érkezők száma megfogyatkozott. Kassák a Szénaboglyában keserű iróniával számol be arról, hogy 1955. március 21-én mindössze ketten látogatták meg: a pénzespostás, aki 4 Ft 50 fillér szerzői jogdíjat hozott a zeneszerzők és szövegírók szövetségétől, valamint az egykori Munka-kör László Sári nevű tagja, három deci szilvapálinkát és egy csokor ibolyát hozva az ünnepeknek.64 Furcsa volt ebben az évben a feleség ajándéka is: a vállra akasztható bőrtáska eredetileg az ÁVH emberei számára készült, ám mint selejt valamilyen úton- módon Klára asszonyhoz került, s ajándékként Kassák horgászkellékeinek egyikévé vált.65 Este, melyet az ünnepelt és felesége egyedül töltött el, sütemény került az asztalra, és Verhaaren költeményei hangzottak el. 1957 A hetvenedik születésnap megünneplésének kereteit is a politikai viszonyok és a Kassák munkásságáról érvényben lévő hivatalos vélekedések szabták meg. A kulturális élet 1956 őszén bekövetkezett szabadabbá, oldottabbá válása a forradalom leverése és a fegyverrel küzdők elleni megtorlások dacára még 1957 márciusában is érezhető volt. A Magyar Szocialista Munkáspárt Ideiglenes Központi Bizottságnak 1956. december elején hozott határozata, majd az 1957. január 5-i kormánynyilatkozat „szabadságot és támogatást" ígért „politikai pártállásra való tekintet nélkül minden tudósnak, írónak, művésznek, kivéve a szocializmus ellenségeit", s „az irodalmi, művészeti élet gazdag, sokoldalú kibontakozását" tartotta kívánatosnak.66 A kulturális élet állami és pártirányításában a „minden haladó irányzat és felfogás" fogalmának jó ideig egy tágnak mondható értelmezése érvényesült. Az engedékenység oka az volt, hogy az új hatalom a konszolidáció terén a kulturális életben remélt és törekedett mielőbb sikereket elérni. E szándék jegyében kezdődött el vagy folytatódott több elhallgattatott, félreállított író és képzőművész rehabilitálása. A Magvető Könyvkiadó 1956. december 9-én szerződést kötött 147
