Kalla Zsuzsa - Takáts József - Tverdota György (szerk.): Kultusz, mű, identitás - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 13.; Kultusztörténeti tanulmányok 4. (Budapest, 2005)
Csaplár Ferenc: Kassák születésnapjai (1917-1967)
Kassákkal minden eddig született és ezután születő művének gyűjteményes kiadására.67 Kétévi átfutás után 1957 elején megjelent Kassák válogatott verseinek kötete Gyergyai Albert irodalmi rehabilitációnak számító előszavával.68 1957. január 4-én a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége Kassákot is fölvette tagjai közé, igaz, nem mint képzőművészt, hanem mint művészeti írót.69 Februárban a Zeneművész Szövetség különleges feladattal bízta meg: a modern zeneműveket megszólaltató zártkörű koncerthez stúdió-kiállítást kellett rendeznie hazai modern képzőművészek alkotásaiból. A március 5-től 8-ig, azaz mindössze négy napig és csak meghívottak számára látogatható tárlaton Kassák a nyilvános szereplés lehetőségétől 1948 után megfosztott Anna Margit, Barcsay Jenő, Bálint Endre, Bartha Lajos, Bene Géza, Bokros Birman Dezső, Borsos Miklós, Gadányi Jenő, Gyarmathy Tihamér, Jakovits József, Kondor Béla, Korniss Dezső, Martyn Ferenc, Orosz Gellért, Ország Lili, Perhács László, Vajda Júlia, Vilt Tibor és saját műveit szerepeltette.70 Márciusban legújabb absztrakt képeinek egyikével vett részt a minden irányzat számára bemutatkozási lehetőséget biztosító nevezetes Tavaszi Tárlaton.71 Még ugyanebben a hónapban Gábor Marianne kiállítását megrendezve arra is lehetősége nyílt, hogy a katalógushoz írt előszóban ítéletet mondjon az elmúlt csaknem évtizednyi időszak művelődéspolitikájáról, elmarasztalva „a közelmúlt tévutakra tért művészetpolitikusait és a téveszmékhez alkalmazkodó kritikusait", a „harsogó programszerűséget", „a dogmákat és iskolás formulákat".72 Az 1957 tavaszán meglévő különleges helyzet a magyarázata annak, hogy amikor a hetvenedik születésnapra hivatkozva kiállítási lehetőséget kért, azonnal teljesült a kívánsága, sőt a helyszínt is megválaszthatta.73 A Műcsarnok közreműködésével a Csók István Galériában mutatta be békásmegyeri korszakának műveit, kiegészítve a természetelvű tájképeket, portrékat, csendéleteket az 1920-as évek eleji avantgárd korszakának néhány dadaista, konstruktivista ihletésű kollázsával, festményével, ekkori képversei egyikével.74 A március 30-án lezajlott megnyitónak az akkori helyzetre jellemző különlegessége a vendégeket illetően az volt, hogy itt jelent meg utoljára nyilvános helyen letartóztatása előtt Bibó István és Déry Tibor. Rendkívülinek számított az is, hogy Kassák a szintén hosszú időre belső emigrációba kényszerített Bálint Endrét kérte föl a katalógusszöveg megírására. A születésnapi köszöntőnek szánt bevezető az ünnepeltben nemcsak a festőt méltatta, hanem az érdeklődésének frissességével, a modernség iránti fogékonyságával több nemzedéket korszerűségre ösztönző mestert is.75 A hetvenedik születésnapra rendezett kiállítás a műfajilag, továbbá a valóságszerűség és az absztrakció között elfoglalt hely szempontjából változatos anyag révén tanúságtétel volt a művészi szabadság ügye mellett. A dogmatikus művelődéspolitikával való szembefordulás, a korszerűség, modernség iránti igény tükröződött abban is, ahogyan Kassák a kiállításhoz kapcsolódó irodalmi és zenei rendezvény műsorát összeállította. Az április 7-i irodalmi matinén Jékely Zoltán, Kálnoky László, Lengyel Balázs, Mándy Iván, Nemes Nagy Ágnes, Pilinszky János, Rába György, Vidor Miklós, Weöres Sándor olvastak fel új műveikből, valamennyien olyan írók, akik 1948 után hallgatás148
