Kalla Zsuzsa - Takáts József - Tverdota György (szerk.): Kultusz, mű, identitás - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 13.; Kultusztörténeti tanulmányok 4. (Budapest, 2005)

Porkoláb Tibor: Közösségi emlékezet, ceremonialitás, panteonizáció. Szempontok az emlékbeszéd műfajának vizsgálatához

37 NÉGYESY1901,285. Ehhez lásd még: LAKNER 2000,152-155.

38 BAHTYIN 1985,25-26.

39 FRYE 1997,42.; BAHTYIN 1985,43.

40 Lásd: TAKÁTS 2000,168.

41 Kazinczy Ferencz = EÖTVÖS J. 1902, 75.

42 Gróf Széchenyi István = EÖTVÖS J. 1902,96.

43 Eötvös emlékbeszédei = GYULAI 1927,252.

44 Lásd: RÁKAI1999, 216-217.

45 Dávidházi Péter az 1859. évi Kazinczy-centenárium szertartásrendjét vizsgálva, ám általános érvénnyel állapítja meg, hogy az irodalmi kultuszok „felekezeti és társadalmi senki földjeként kínálnak közös szertartási alkalmat olyanok számára, akiket a társadalmi rend egyébként elkülönít egymástól". (DÁVIDHÁZI 1997,207.) Takács Ferenc a koszorú-metaforát értelmezve hangsúlyozza, hogy „a szertartásban való részvétel, a közösségi aktusban való feloldódás a résztvevőkben erősíti a közösségi szolidaritást, az érzelmi kohéziót", és ennek a szolidaritásnak és kohéziónak „igen találó metaforája, egyben ősképzete" a koszorú, „pontosabban a koszorú mögöttes képzete, a fonás, illetve a fonadék eszméje". (TAKACS 1997, 25.)

46 EÖTVÖS J. 1902,95.

47 „A nemzet vallja ót halottjának." - olvasható például Lévay Széchenyi-emlékbeszédében (LÉVAY 1860a, 17.). A formula felbukkan az Arany János emlékezete című Lévay-ódában is: „Emlékeden nem e kis ünneplő kör, / Egész nemzet hódolva lelkesül." (LÉVAY 1897,16.) Lásd még a formula szűkítő változatát a Kölcsey sírjánál elmondott Lévay-beszédben: „a nemzet jobb része egygyé olvadt a te dicsőítésedben!" (LÉVAY 1891,17.)

48 Lásd: KEMPELEN 1860, 119-120. A festmény ikonográfiái sajátosságairól részletesebben: KESERŰ 1994,39-42.

49 BELTING 2000,13. Assmann „kulturális mnemotechnikáról" beszél - hangsúlyozva, hogy az identitásbiztosító tudás felelevenítésében, közvetítésében és átörökítésében kulcsfontosságú szerepe van a rituális ismétlődésen alapuló ünnepeknek (ASSMANN 1999,89.).

50 A reverenda fogalmáról lásd: BROWN 1993,149.

51 Ehhez lásd: ANGYALOSI1998,53.

52 „Egy nyelvet formalizáltnak nevezhetünk, ha szisztematikusan korlátozza az elérhető nyelvi választási lehetőségeket." CONNERTON 1997,74.

53 BAHTYIN 1986, 388.

54 GREENBLATT 1998,56. Lásd még: GREENBLATT 1996,358-359.

55 Lásd: TAKÁTS 1999, 40. Lásd még Fenyő István romantika- és individualitás-szempontú emlékbeszéd-értelmezésének (FENYŐ 1990,47-19) kritikáját: TAKÁTS 2000,168.

56 BARTA1987,106 és 112.

57 A felhatalmazás kérdésköréről értekező Dávidházi Péter megállapítása szerint „felhatalmazva lenni egyszersmind alávettetés". („És ki adta néked ezt a hatalmat?" = DÁVIDHÁZI 1998,11.)

58 Kriza János = GYULAI 1902, 1/132. Még egy Gyulai-féle variáns: „az elismerés koszorúja, mellyel íme sírkövedet övezem, nem az enyém, barátodé, hanem a magyar tudományos Akadémiáé, melynek nevében szólottám." (Pákh Albert = GYULAI 1902,1/48.)

59 SZABÓ G-SZÖRÉNYI 1997,29.

60 Erről lásd: KOROMPAY H. 1998,44-52.

61 Emlékbeszéd gr. Teleki József felett = TOLDY 1872,1/349.

62 Emlékbeszéd Czuczor Gergely felett = TOLDY 1872, 11/110. Emlékbeszéd Kisfaludy Károly felett = TOLDY 1872,1/4. Döbrentei Gábor = TOLDY 1856.

81