Kalla Zsuzsa - Takáts József - Tverdota György (szerk.): Kultusz, mű, identitás - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 13.; Kultusztörténeti tanulmányok 4. (Budapest, 2005)

Porkoláb Tibor: Közösségi emlékezet, ceremonialitás, panteonizáció. Szempontok az emlékbeszéd műfajának vizsgálatához

63 TOLDY1856,129.

64 EÖTVÖS J. 1902,211-212.

65 EÖTVÖS J. 1902,43.

66 EÖTVÖS J. 1902,57.

67 EÖTVÖS J. 1902,174.

68 GYULAI 1902,1/33.

69 VADNAI1882, 241-242. A színlelt kételkedés például König Gyula Hunyadi Jenő-emlékbeszé- dében: „Szabad-e magamról szólanom? A legjobb, a legodaadóbb barátot vesztetem benne". (KÖNIG 1891,7.)

70 LÉVAY 1869a, 223. Lásd még Lévay Tompa-emlékbeszédét: „gyönge szózat, melylyel e pillanatban a közkegyelet és szerető barátság teszi le Tompa sírjára hervatag koszorúját". (LÉVAY 1869,4.)

71 Katona Lajos emlékezete = CSÁSZÁR 1912,531.

72 „Magam ismertem őt, én szerencsés, majdnem négy évtizeden át, s e boldogító ismeretség élő emlékezeteiből szedem a vonásokat, melyek, ha fényesek nem lesznek is szavaim gyarlósága miatt, de hívek és igazak lesznek". (Fáy András emlékezete = TÓTH L. 1869,202.)

73 De Gerandó Ágost emlékezete = LUKACS 1860,208.

74 KELETI 1890,192.

75 Kölcsey - Wesselényi Miklóshoz (1931. szept.) = KÖLCSEY 1960, III/400.

76 KÖLCSEY 1960, III/397.

77 KÖLCSEY 1960, III/398.

78 KÖLCSEY 1960, III/402. Lásd még Kölcsey - ugyancsak a nemzeti hálátlanságot tematizáló - Kazinczy című epigrammáját. Ahogy a Kölcsey-kritikai kiadás megállapítja: Kölcsey az emlékbeszédben „tulajdonképpen a Kazinczy-epigramma gondolatát fejtette ki". (KÖLCSEY 2001, 978.) A két szöveg összetartozását az is nyilvánvalóvá teszi, hogy az epigramma keletkezésének - Kölcsey által jelzett - időpontja („Pest, September" 8d. 1832.") megegyezik az akadémiai Kazinczy-ünnepség időpontjával.

79 KÖLCSEY 1960,1/714-715; 721.

80 SZAUDER 1955,156.

81 MEZEI 1990, 88.

82 EÖTVÖS J. 1902, 75-76.

83 EÖTVÖS J. 1902, 84. Lásd még: 90-94.

84 Lásd Kölcsey levelét Döbrentei Gáborhoz (1831. okt. 21.) = KÖLCSEY 1960, III/405-406.

85 MEZEI 1990,89.

86 KÖLCSEY 1960,1/732.

87 SZAUDER 1955,245.

88 DÁVIDHÁZI1997,211.

89 TOLDY 1872,11/20. Ahogy Dávidházi Péter fogalmaz: „Toldy idézett beismerő mondata, mely előbb egyes szám harmadik személyben ír a tettesről, hogy azután gondolatjellel drámai szünetet tartva egyszercsak lerántsa a leplet, már egyes szám első személyben, önmaga bűnösségéről, mondatszerkezetében hasonlít Kölcsey negyedszázaddal korábbi (1836) beszédének fordulópontjára". (DÁVIDHÁZI 1997,211.)

90 Kölcseynek tehát az emlékbeszéd szövegét - legalábbis először - a Magyar Tudós Társaság Évkönyveiben kellett volna megjelentetnie. Erről lásd: MEZEI 1990, 88.

91 Széchenyi - Kölcseyhez (1833. máj. 21.) = ItK, 1914, 448-449.; Kölcsey - Széchenyihez (1833. máj. 24.) = KÖLCSEY 1960, III/555-556.

92 KÖLCSEY 1960, III/556-557.

82