Kalla Zsuzsa - Takáts József - Tverdota György (szerk.): Kultusz, mű, identitás - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 13.; Kultusztörténeti tanulmányok 4. (Budapest, 2005)
Előszó
Előszó Kultusztörténeti tanulmányokat tartalmazó kötetünk a Petőfi Irodalmi Múzeum kiadásában megjelent sorozat negyedik darabja, amely némileg eltérve az eddigi gyakorlattól, nem egyetlen konferencia anyagát adja közre, hanem két tudományos ülésszak anyagából válogat. Az egyik rendezvényre Alkalom és mű címmel 2002 szeptemberében Keszthelyen került sor, a második konferenciát 2004 szeptemberében a Sapientia Egyetem meghívására és közreműködésével Kultusz, kultúra, identitás címmel Csíkszeredán tartotta az MTA Irodalomtudományi Intézete és a Petőfi Irodalmi Múzeum által közösen szervezett Kultuszkutató Csoport. A kötet anyagának kettős eredetét elsősorban, ha nem is a bőség zavara, de a megjelenésre váró elemzések nagy száma magyarázza. Az utóbbi években újabb lendületet kapott a kultuszkutató tevékenység. A közös gondolkodás és a közös nyilvános szereplés alkalmai megszaporodtak. A 2001-ben a finnországi Jyväskyläben megrendezett V. Hungarológiai Kongresszuson önálló szimpózium keretében vitattuk meg a Kultusz, autorizáció, kisajátítás kérdéseit. 2004 tavaszán Kultusz és kultúrateremtés címmel az Újvidéki Egyetem Magyar Tanszéke rendezett kollokviumot, néhány hónappal később pedig a Balassi Intézetben finn kutatókkal és egyetemi hallgatókkal közös tudományos ülésen vettünk részt, amely a Multikultusz címet viselte. Igaz, a publikálási fórumok és lehetőségek köre is bővült. Az újvidéki konferencia anyagát a Hungarológiai Közlemények 2004/1. száma tette közzé, a jyváskylái szimpóziumon elhangzottak a Hatalom és kultúra című kiadvány első kötetében láttak napvilágot. Számos kultusztörténeti és -elméleti tanulmány újraközlésére került sor a 2003-ban megjelent Az irodalmi kultuszkutatás kézikönyve című kötetben, s legutóbb, a Literatura című folyóirat 2004/2. számában jelent meg az ilyen tárgyú tanulmányok egy csoportja. De Fűzfa Balázs szerkesztésében egy, a felsorolt munkákban részt vevő kutatóktól független vállalkozás is könyvformát öltött 2003-ban A megértés felé kötet egyik ciklusaként. Jelen kiadvány jól tükrözi a kultuszkutatás jelenlegi állapotát, amelyet a nyitás és az expanzió szavakkal foglalhatunk össze. Nyitást jelent a kötet mindenekelőtt az empirikus, történeti kutatás elméleti alapjainak, módszertani előfeltételeinek tudatosítása felé. Szó sincs arról, hogy a teoretikus szempontok bármikor is hiányoztak volna a munkacsoport tagjainak megfontolásaiból, hiszen a kultuszkutatás a történeti anyaggal való folyamatos és intenzív érintkezés mellett is alapjaiban elméleti karakterű tevékenység. A fiatalabb kutatói nemzedékeknek a közös munkába történt bekapcsolódása folytán mégis látványosan felerősödött a teoretikus tájékozódás, és egyúttal a másfél évtized során feltárt és elrendezett anyagra irányuló kritikai odafor- dulás. Az önvizsgálati szigor mellett az elméleti helykereséssel járó polemikus hajlandóság megnövekedésével is számolhatunk. Ez az orientáció erőteljesen érvényesül a kötet első ciklusába összegyűjtött írásokban. 7
