Kalla Zsuzsa - Takáts József - Tverdota György (szerk.): Kultusz, mű, identitás - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 13.; Kultusztörténeti tanulmányok 4. (Budapest, 2005)
Előszó
A munkacsoport kezdetben irodalmi kultuszok vizsgálatát tűzte ki célul, de a művészeti ágak és a tudományszakok határait már az első, a Petőfi Irodalmi Múzeumban rendezett konferencián is tudatosan átléptük. Ez az interdiszciplináris és interkulturális nyitottság empirikus-történeti vonatkozásban a képzőművészet, a zene, a néprajz, a vallástörténet területére történő kiterjeszkedés révén, elméleti vonatkozásban pedig elsősorban a kulturális antropológiai, modern szociológiai nézőpontok hangsúlyos jelenléte révén kötetünk harmadik ciklusában immár a kultuszkutatás meghatározó jellemvonásává vált. Külön ki kell emelnünk a kultuszkutatás jelentőségét az irodalmi (és nemcsak az irodalmi!) muzeologia szemléleti és módszertani megújulása területén. A gyűjtés, a múzeumi anyag feldolgozása, tudományos elemzése és a kiállításrendezés területén működő múzeumi szakemberek bekapcsolódása a kultuszkutatásba immár rendszeresnek mondható, s ez jótékony hatással van mind a muzeológiai, mind a kultuszvizsgálati oldal eredményeire. A vizsgálati mező és módszertan tágítása területén feltétlen említést érdemel a történettudomány korszerű vizsgálódási irányainak, különösen a társadalomtörténetnek az összekapcsolódása a kultuszkutatással. A kultuszkutatás nemcsak képletesen, hanem ténylegesen is átlépte a határokat. A szomszéd országokban élő magyar kisebbség tudományos műhelyei nem véletlenül adtak otthont egy-egy ilyen tárgyú rendezvénynek, hiszen a spontánul létrejött vagy történeti okok által kikényszerített régiós öntudat és regionális kultúrtevékenység kiformálódása és megszilárdulása nem mehetett volna végbe a kultikus intézményesülés folyamatai nélkül, amint erre az újvidéki rendezvény nagy hangsúllyal hívta föl a figyelmet. Kötetünknek a Csíkszeredán elhangzott előadásokból továbbfejlesztett tanulmányai pedig a tér és idő nemzetiesítésére, a kultusz nemzeti identitásképző és identitásőrző szerepére hoztak föl ékesszóló bizonyítékokat. A Literature and its Cults kötet megjelenése (1994), illetve az ezt a kiadványt megalapozó, angol és francia nyelven lezajlott konferencia (1991) óta fontos törekvése a Kultuszkutató Csoportnak eredményeink idegen nyelveken történő közzététele és a nemzetközi tudományos élet képviselőivel való kapcsolatépítés és kapcsolattartás. A külföldi szakemberekkel való együttműködés a Csíkszeredái konferenciát is jellemezte, amelyen román előadók is részt vettek, és újabb jelentős lépést ebben az irányban az idei Multikultusz konferencia megtartásával tettünk. Itt fellépő finn partnereinkkel nemcsak alkalmi, hanem intézményes és rendszeres együttműködést kezdeményeztünk. Ennek a nyitásnak nemcsak az a következménye, hogy munkánk során más kultúrák felé tágíthatjuk kutatói szemhatárunkat. Sokkal inkább az a körülmény ad jelentőséget kapcsolatépítésünknek, hogy a Magyarországon mindeddig erőteljesen retrospektív, történeti nézőpontú kutatás más területekre, (jelesül új médiumokra, a filmre, az internetre) irányuló vizsgálódással, a hagyományos kultuszoktól eltérő jelenségeket mutató kulturális övezetek szemügyre vételével, más módszerekkel, (így például a szociológiai kérdőívekre támaszkodó, jelenkori tünetegyüttesek elemzésével) gazdagodik. A nyitás és a tudományos térfoglalás jól látható jelei mellett azonban a kötet, különösen második ciklusában, annak is bizonyságát adja, hogy a kul8
