Kalla Zsuzsa - Takáts József - Tverdota György (szerk.): Kultusz, mű, identitás - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 13.; Kultusztörténeti tanulmányok 4. (Budapest, 2005)
Porkoláb Tibor: Közösségi emlékezet, ceremonialitás, panteonizáció. Szempontok az emlékbeszéd műfajának vizsgálatához
hangot adnak megbízatásukkal kapcsolatos (színlelt) kételyeiknek. Vadnai Károly is a dubitatio jól ismert alakzatával él Tóth Kálmán-emlékbeszédében: „Midőn az ő dicséretét vagyok hivatva hirdetni, saját magán-emlékeim rajzanak föl árnyékká vált alakja körül. Midőn a Kisfaludy-Társaság gyászát, a hazai költészet veszteségét kellene tolmácsolnom, alig birom a háttérbe szorítani a magam gyászát, a magam veszteségét. [...] Nincs-e nagy okom attól tartani, hogy egyéni bánatom alkalmatlanná tesz az ő költői kiváló értékének tárgyias megmérésében?" Vadnai persze hamar megtalálja azt az érvet, amely igazolhatja dicsszónoki szerepvállalását: „E hű, állandó együtt- lét adta meg nekem a jogczímet, hogy költők helyett én hirdessem az elhúnyt költő emlékezetét".69 Ezzel a szónoki szerénykedés eszköztárába tartozó formulával indokolja orátori fellépését a Kazinczy Gábort magasztaló Lévay József is: „az, ki ezzel néki, társai nevében áldoz, fájlalni kénytelen azt is, hogy sem a szónoklat elragadó bübájával, sem az egyént hiven tükröző rajz képességeivel nem rendelkezik, s igy kegyeletes kötelesség teljesitésére valóban alig lehet egyéb jogczime, mint azon egyéni rokonszenv és nagyrabecsülés, mely őt a dicsőülthöz évek során át közelről füzögeté."70 Míg például Császár Elemér a személyes (meg)érintettség ellenére is ragaszkodik az elfogulatlanság, a tárgyilagosság követelményéhez („Törekedjünk, a mennyire embertől telik, elhallgattatni azokat a baráti érzelmeket, melyek a múltba bennünket összefűztek, s 'sine stúdió' megállapítani Katona Lajos tudományos jelentőségét."71), addig Tóth Lőrinc szerint éppen ez a sajátosság lehet a szónoki hitelesség garanciája.72 Lukács Móric pedig - interrogatio formájában - nem kevesebbet állít, mint azt, hogy a személyes barátság emléke némely esetben még a szónoki tehetséget is pótolni tudja.73 Keleti Károly Hunfalvy János-emlékbeszédében fel is teszi a „nagyérdekű" és „szellőztetésre méltó" kérdést: „vajon egy elhúnyt férfiú emlékezetének megörökítésére hivatottabb-e a boldogúlthoz szoros, meleg viszonyban állott jó barát, vagy az illetőt csak távolabbról ismert, életét és tetteit merev tárgyilagossággal mérlegelő szakférfiú?"74 Normativitás, intézményesültség, multimedialitás Már az első akadémiai emlékszónoknak, a Kazinczy és Berzsenyi parentá- ciójára vállalkozó Kölcseynek szembesülnie kell azzal a felismeréssel, hogy a közösségi elvárásoknak, a laudációs hagyománynak, az ünnepi alkalomnak való megfelelés olyan tekhné-jeüegű jártasságot feltételez, amely nem (vagy csak meglehetősen nehezen) hozható összhangba az egyéni inspirációval. Kölcsey az első tudós társasági felkérésre válaszoló levelében hangot is ad a Kazinczy-emlékbeszéddel kapcsolatos kételyeinek: „Ily felszólításnak engedni szent kötelesség; de nehéz kötelesség. A sokat szenvedett férfiú élete és literátori pályája a közelebb múlt hatvan év litteraria históriájával, s a nyelv nagy revolúciójával elválhatatlan öszveköttetésben áll; s annak, ki e hérosról méltóképpen akar szólani, pragmatikai lélekkel szükség a magyar literatura egészét keresztülölelni".75 Bárfay Lászlóhoz írt levelei is arról tanúskodnak, 66
