Kalla Zsuzsa - Takáts József - Tverdota György (szerk.): Kultusz, mű, identitás - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 13.; Kultusztörténeti tanulmányok 4. (Budapest, 2005)
Rákai Orsolya: Kultusz, paradoxon, endoxa. Megjegyzések az irodalmi kultuszok elméleti problémáihoz
Rákai Orsolya KULTUSZ, PARADOXON, ENDOXA Megjegyzések az irodalmi kultuszok elméleti problémáihoz „Én Uram Istenem, felette igen felmagasztaltattdl, dicsőséget és ékességet öltöztél magadra." (CIV. zsoltár) Kultusz és kritika - mi az, avagy miképpen működik? Immár lassan két évtizede, hogy a hazai kritikatörténet-írás egyfajta „mellékhajtásaként" megindultak az irodalmi kultusszal kapcsolatos kutatások, melyek azóta több nagyszerű monográfiát és számos fontos kisebb tanulmányt eredményeztek. E roppant termékenynek bizonyuló hajtás azonban az irodalomtudományos diskurzus egészének alakulása szempontjából is érdekes. A kultuszkutatás ugyanis egy olyan komplex tárgyat határolt körül, amely az irodalomtörténet-írás diszciplínájának „hagyományos" eszközeivel nem, vagy csak részleteiben vizsgálható. A kultusz szövegei, dokumentumai irodalomtudományosan értelmezhetetleneknek tűntek, épp ez keltette fel az újfajta megközelítésmód igényét. A jelenséget nem lehetett beilleszteni az irodalomtörténet-írás pragmatikus (azaz a praxis által meghatározódó - és így leggyakrabban definiálatlanul maradó) irodalomfogalmába, így a kultuszkutatás hozzájárult az irodalmiság fogalmának újragondolásához is. Ehhez elsősorban a kulturális antropológia, tágabban pedig a társadalomtörténet strukturalista és néha strukturalizmus utáni irányzatai nyújtottak fogódzókat, melyek a hangsúlyt a korábbi esztétikai alapok helyett az irodalom intézményes és társadalmi jellegére helyezték. A kultuszkutatás egyre inkább elvált kiinduló diszciplínájától, a kritikatörténetírástól, és túl azon, hogy új lendületet adott a (nem hermeneutikai) régi hatástörténeti iskola hanyatlásával hovatovább legitimációját vesztő forrás- és adatfeltárásoknak, létrehozta a kulturális antropológia vagy talán még inkább a cultural studies egy sajátos szabályoknak megfelelően lehatárolt hazai területét. Ez a lehatároltság azonban hamarosan láthatóvá tett bizonyos problémákat is. Elsősorban azt, hogy a kultusznak a vallás és a vallásszociológia területéről származó paradigmaértékű metaforája az irodalmi kultusz jelenségének kimutatására, felismertetésére jó lehet ugyan, ám épp paradig- matikus voltából adódóan a leírásra és elemzésre már nemigen ad módot, 31