Kalla Zsuzsa - Takáts József - Tverdota György (szerk.): Kultusz, mű, identitás - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 13.; Kultusztörténeti tanulmányok 4. (Budapest, 2005)
Keresztúrszky Ida: „... megtaláltuk Jadviga párnáját..." Závada Pál regényének recepciója mint a dél-alföldi szlovákok identitását alakító diszkurzus?
Az idézett dokumentumok megléte vagy fikció volta szintén kérdéssé válik: „A múlt feneketlen kútja Závada Pál előtt egy »talált« naplóban tárul fel."31 A regényből a faktuális előzményektől programszerűen elváló tiszta irodalom lesz: „Mert nem lehet eldönteni, hogy valódi vagy álszociografikus feljegyzések, dokumentumok kerültek-e be az egymást követő könyvek egészébe. [...] A Jadviga párnájában már poétikai koherenciát biztosító nyomai vannak e referenciáknak: a személyes naplók és néma levelezések közé hitelességet szimuláló feljegyzések, dokumentumok kerülnek. Véleményem szerint a referencia-kötelék fokozatos kioltásáról van szó Závada poétikájában... A Kulákprés tiszta szociográfia, kissé irodalmiasít- va, a Mielőtt elsötétül lebeg valóság és fikció még meg nem valósult köztes tartományában, a Jadviga párnája tiszta irodalom, álszociografikus ihlettel."39 Ugyanekkor egy másik értelmezés hasonlóan programatikus, azonban társadalomtörténet-írói szándékot rendel a szöveghez: „Kulákprés című, fiktív névvel illetett, de félreérthetetlenül valóságos hősökről írott, tényfeltáró szociográfiája - az ötvenes években érvényes parasztpolitika kiábrándító gazdasági, és tragikus emberi következményeinek tárháza, két kiadást ért meg. A tótkomlósi szülői ház padlásán talált, sárguló iratok publikálásával és feldolgozásával a szociológus-szociográfus Závada folytatta Magyarország (évtizede szinte félbehagyott) felfedezését. [...] Egy, az Élet és Irodalomban közölt nyilatkozatában Závada [...] figyelmeztet, hogy a korszak társadalomtörténete nincs megírva. Holott csak a »szociológiai eszközöket is alkalmazó történészektől, szociológusok és más társadalomkutatók történeti kérdésfeltevéseitől« várható a lezajlott folyamatok további megismertetése. [...] Nem tudom, vajon ezzel a programmal egy időben gondolt-e már Závada Pál - a leendő szépíró, a Holmi egyik szerkesztője - arra, hogy élete soron következő szakaszában ő maga fog bele a nagy vállalkozásba, szociográfusként szépírói eszközöket választva a születése előtti korszak társadalomtörténeti lenyomatának megörökítésére és feltárására."*0 A regény végül rálépett a felemás önéletírói paktum kínálta értelmezési ösvényre: „naplóírójával azonosulva, félénken és zavartan kerüli el, hogy a feltárás jelenetei anekdotái meghatározottságot nyerjenek."41 Azáltal, hogy valós vagy annak feltüntetett naplóidézeteket használ, Závada részlegesen a forrásközlő-kiadó státusát veszi fel, a szöveg fikciós mivolta pedig bizonyításra szorul. Nem is beszélve arról, hogy Závada korábban szociológus volt. Mint ilyen, lejeune-i terminussal élve, olvasóival referenciális paktumot szokott kötni. Závada exszociológus mivoltát már a kötet fülszövege is egyértelművé teszi. A kritikák és recenziók sem hagyják figyelmen kívül: „A szociológus, szociográfus Závada szépíróként sem felejti, hogy hőse nemcsak valakiért, de valamiből él. Mindennapi munkáját, gazdasági tevékenységét a regénynél visszafogottabb, korabeli iratokkal, adatokkal alátámasztott, alaposan dokumentált passzusokból, hiteles feljegyzésekből ismerjük meg. Az író munkafolyamatokról, tervekről és vállalkozásokról írva teremti meg a regénynek azt az anyagi, financiális és gazdaságtörténeti hátterét, amelynek párját - pontosságban, tárgyszerűségben, néprajzi motivációban - csak Veres Péternél találni. Závada látóköre azonban nyilvánvalóan - életkorát, etnikai hovatartozását, gyerekkori tapasztalatait tekintve is - sokkal tágabb."*2 Az általában referenciális szövegeket közlő exszociológus Závada jelen regényében, mely fiktív napló, azaz rend szerint faktuális tartalmú önéletírás, ezúttal valós naplókból kölcsönzött vendég-szövegeket szerepeltet. Minde318
