Kalla Zsuzsa - Takáts József - Tverdota György (szerk.): Kultusz, mű, identitás - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 13.; Kultusztörténeti tanulmányok 4. (Budapest, 2005)
Keresztúrszky Ida: „... megtaláltuk Jadviga párnáját..." Závada Pál regényének recepciója mint a dél-alföldi szlovákok identitását alakító diszkurzus?
zek után csupán idő kérdése, hogy Alexa Károlynak az ideális olvasó szájába adott kérdésére - „isten tudja, milyen volt Jadvigának a párnája"*3 - megkapjuk a választ. III. „...Megtaláltuk Jadviga párnáját..." A vizuális fázis A regény megfilmesítésének folyamata rövid úton megoldotta a szöveg által nyitva hagyott üres helyek és a többszörös naplóíró személye által konstruált referenciaképzési problémákat. Deák Krisztina filmrendező 1997 nyarán ismerte meg Závada regényét. A rendezőnő gyakorlott kézzel nyúlt az én-műfajú alapanyaghoz: „én írtam a forgatókönyveimet, ezek dokumentumokon, naplókon, megtörtént eseményeken alapulnak [...] elolvastam a Jadvigáf és tudtam, hogy ez lesz a következő filmem."** Még ugyanazon év szeptemberében találkozott a szerzővel, és októberben már be is adták a filmre a pályázatot a Magyar Mozgókép Alapítványhoz.45 A három narrátort szerepeltető regényből lineáris szerelmi történet lett - szlovák helyi színezettel. Több ízben felmerült az az ötlet is, hogy tévésorozatot vagy trilógiát készítenek belőle. A film egyszerre vált lokális, nemzeti és globális filmkészítő fórumok termékévé és ugyanilyen szponzorok támogatottjává. A forgatókönyv 1998-ban bejutott a Robert Redford alapította amerikai Sundance Intézet forgatókönyvírói műhelyének Seregélyesen tartott közép-európai kurzusára.46 Az Országos Rádió és Televízió Testület, az MTV Rt., a Duna Tv, a Mafilm és a Magyar Mozgókép Alapítvány támogatása mellett a Középnémet Televízió is anyagi érdekeltséget vállalt a produkcióban. A német csatorna Közép-európai népek panorámája című sorozata nyitódarabjául szánta a filmet.47 Emellett a békéscsabai városi televízió is részt vett a film készítésében.48 „A magyar film az európai történelembe, folyamatokba ágyazódott helyzetekre kezd összpontosítani. Ennek nyilván vannak nagyon egyszerű materiális okai: az európai koprodukciós partnerek ilyen forgatókönyveket támogatnak szívesen."*9 A stúdiófelvételek mellett a filmet Szlovákiában, Pöstyénben és Pozsonyban, valamint a regényben meg nem nevezett, de a filmkészítés során megtalált tótkomlósi helyszínen, Závada szülővárosában forgatták. Závada eleinte óvakodott a komlósi forgatás gondolatától, de a díszlettervező a helyszínen begyűjthető kellékek lehetőségére támaszkodva meggyőzte. „Elmentünk Tótkomlósra, Krisztának is rögtön megtetszett a templom, az utcák, és amilyen szemük van, rögtön kiszúrtak egy alkalmas házat, amelyben nem laktak, tehát könnyebb volt megszerezni. Ez történetesen a nagyapám testvérének a régi háza volt, annakidején ő is kinézte magának, de végül a testvérének sikerült megvennie, s ugyanebben az utcában, néhány házzal arrébb áll a szüleim háza."50 Az önéletírói paktum esetén még megsokszorozódott szerző neve helyett a film esetében a szerző nagyapja testvérének háza szentesíti a referenciális szerződést. A kellékesek tovább folytatták a film dokumentarizálását. „A kellékeseknek abban tudtunk segíteni, hogy megmutattuk, mit találnak ennél vagy annál a családnál, mert sokan őrzik még a kamrában a nagyszülők, dédszülők tárgyait. — Jadviga párnáját sikerült megtalálni? 319
